Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

állásától. Alapjában véve ez megfelelt annak az úrbéri rendszernek, amely szerint még a hospesek birtokolták telkeiket és teljesítették a földesúri szolgáltatásokat. A közteherviselés alól egyedül a város tisztviselői élveztek felmentést tisztségviselésük tartamára. A közteherviselés elve a privilégiumokban eleinte kifejezetten (Pest, Nagyszombat), később azonban úgy nyilvánul meg, hogy a király az ingatlanforgalom felett a város hatóságának felügyeletet biztosított. * A városok privilégiumai közé tartozott a királyi tisztviselők beszállásolása (descensus) alóli mentesség is. Valamennyi középkori városi privilégiumunk foglalkozik ezzel a kérdéssel. Korai kiváltságleveleink ezzel kapcsolatban elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy a városban csak azok szállásolhatnak be, akiket a város önként befogad, s ezek az átvett élelmiszerekért kötelesek megadni a iustum -pretiumot. Pest 1244-i privilégiuma az utolsó, amely az ár kérdésévél foglalkozik, a XIV. században csak az 1347. évi kassai oklevél beszél erről, itt is átvéve a pesti minta fogalmazását.

258 Ugyancsak korai kiváltságleveleinkben hangsúlyozzák azt, hogy a király descensus-joga továbbra is fennmarad. Nyilvánvaló, hogy eredetileg ez a jog a királyt mint földesurat illette meg. A XIII. század végén azonban ezen a téren is változás állott be, mert az Eperjes, Sáros és Bártfa részére 1291-ben kiállított kiváltságlevél szerint ezek a városok a királyt mint „totius regni dominum naturalem" kötelesek fogadni és ellátni. A király földesúri joga, úgy látszik, ezen a téren is ugyanolyan átalakuláson ment keresztül, mint a földesúri ajándék terén. Ez lehetett az indoka annak is, hogy a királyok a XV. században zavartalanul gyakorolták descensus jogukat még Pozsonyban is, ahol az 1291-i privilégium szerint maga a király sem szállhatott meg.

259 A földesúri jogok megszűnésével kapcsolatban a fentiekben rámutattunk arra, hogy nemegyszer a vendégek jogállása alkotta a városi fejlődés alapját. A descensusszal kapcsolatban nem találkozunk ilyen nyomokkal. A földesúri descensus jog a vendégtelepeken is érvényben volt, ennélfogva megillette a királyi birtokon a megyésispánt, sőt — amint ezt a rózsahegyi 1318. évi oklevél mutatja — megillette az ispán famíliájához tartozókat is.

260 A hospesfalvak kiváltságleveleiben, így a felszászi, berényi stb. oklevelekben is megtaláljuk az ispán descensus] ogát, bár ezekben az esetekben a király azt korlátozásnak vetette alá.

261 A városok szabadalmában éppen az a határozott törekvés található meg, hogy a királyi tisztviselők descensus]'oga megszűnjön és csak a királyé maradjon érvényben. Ez a privilégium nem a hospesek előjogainak továbbfejlődéséből származott, hanem abból a törekvésből, hogy a városi rangra emelt telep közvetlenül a királynak legyen alárendelve. A jogi természetű kiváltságok esetében ezzel a törekvéssel még többször fogunk találkozni. Korszakunkon belül egyetlen olyan városprivilégiummal sem találkozunk, amelyben a király a városnak pénzverési jogot adott volna. A 54