Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Berend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez = Contribution to the problem of the formation and development of the industrial zone around Budapest 535-573

óránként közlekedő lóvontatású omnibuszokat 1912-ben Csepelen is a HÉV váltotta fel.

22 Megindult a közművek kiépítése is; Újpest, Kispest, Erzsébet és Csepel ezekben az években jut villanyhoz, s Újpest mellett 1910 után Kispestet és Erzsébetet is bekapcsolják a vízművek hálózatába.

23 A budapesti gyáripar gyors fejlődésének másik hatása a környéki városok és községek fejlődésére a gyáripar fokozatos kiépülésével volt kapcsolatos. A fenti tényezők ugyanis nemcsak az egyébként Budapesten dolgozó munkásokat csábították a Pest környéki letelepedésre, de mindinkább ösztönzően hatottak a tőkésekre is, hogy új üzemeiket a főváros környékén létesítsék. Mindazok az előnyök, amelyeket a budapesti gyártelepedés a központi fekvés, jó értékesítési lehetőségek, nagy tömegű és szakképzett munkaerő kínálat, az üzleti élettel, a hivatalokkal való szoros kapcsolatok stb. tekintetében jelentett, egyre inkább Budapest környékén is élvezhetőek voltak. Ez főként a közlekedés kiépülésével valósult meg. A közlekedési fejlődés ugyanis nemcsak a személyforgalom kiépülését jelentette, hanem a teheráruszállítás lehetőségét is megteremtette. Ha a munkástelepedés szempontjából elsősorban a villamosközlekedés kiépítése játszott döntő szerepet, akkor a gyártelepítésre a HÉV-vonalaknak az országos vasúthálózatba történő bekapcsolása hatott ösztönzően. A már 90-es években kiépült Pest környéki HÉV vonalakat a XX. század elején kapcsolták be a MÁV hálózatába. A soroksári HÉV-vonalat a Duna-parti pályaudvarhoz, a cinkotai vonalat a kőbányai pályaudvarhoz, a szentendreit a Filatori gáthoz, a nagytétényit Budafokhoz kötötték. Csupán a soroksári, gödöllői és szentendrei HÉVvonalakon közel 70 vállalat iparvágánya kapcsolódott a helyiérdekű vasúton keresztül az országos vasúthálózatba.

24 A Budapest környéki helységek tehát egyre inkább összekapcsolódtak a fővárossal, de ugyanakkor előnyöket is biztosítottak az odatelepülő gyárak számára. A befektetendő tőke szempontjából lényeges költségmegtakarítást jelentett a telekárak olcsósága, egyes esetekben még a különleges adókedvezmények is. Elősegítette a Budapest környéki iparvidék fejlődését, hogy a főváros városrendészeti és egészségügyi okokból már a század elejétől kezdve arra törekedett, hogy a belső területekről, Lipótvárosból, Terézvárosból, valamint Óbudáról és az északi városrészekből a gyárakat Budapest dél- és délkeleti kerületeibe telepítsék át.

25 Bár a gyáráttelepítést nem sikerült gyakorlatban megvalósítani, az új létesítések esetében az engedélyezésekkor már bizonyos fokig érvényesült ez a törekvés. Végül is az 1914-ben kiadott építésügyi szabályzat ezt rendszerré emelte; a fővárost nyolc övezetre osztva a hat belső övezetben megtiltotta gyárak létesítését, és gyárnegyednek a hetedik övezetbe sorolt — Kispest, Erzsébet határáig terjedő — dél-pesti területet jelölte meg.

26 Míg a korábbi évtizedekben az észak-pesti gyárnegyedek kiépülése Újpesttel teremtett szerves ipari egységet, a századforduló után kiépülő dél-pesti (IX—X. kerület) iparnegyedek Kispest, Erzsébet, Lőrinc és Soroksár felé építettek ki egységes dél-pesti ipari övezetet. 35 Tanulmányok Budapest múltjából 545