Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. I., 1863-1911 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. I., 1863-1911 483-534

célszerű lépéseket tenni ellene, mégis különböző mesterséges okokkal megkezdték támadásaikat.

43 Elsősorban a kincstár és a főváros között 1856-57-ben kötött egyezményeket tartották terhesnek a főváros részére. De ebben a kérdésben másra, mint véleménynyilvánításra nem volt lehetőség. Azután megállapították, hogy a Duna medre és pártja elidegeníthetetlen városi tulajdon, ezért ha a kincstár a szigetet és a vele szemközt fekvő partot meg is vásárolta, a partmenti területsáv, valamint a folyamból kotrás útján nyert új területek továbbra is a város tulajdonai. Ennek az elvnek a kimondása azért volt fontos, mert ennek elismertetésével fel lehetett volna lépni a partmenti területen hajóépítéssel foglalkozó vállalatok ellen, amelyek száma ekkor már hatra növekedett (a kikötő-szigeten: a Pesti Vontató Gőzhajó Társulat, Luczenbacher Pál, a Veruda Hajógyár, a Magyar—Belga Gép- és Hajógyár telepei, az újpesti kikötő partján pedig a Pest—Fiumei Hajógyár, valamint egy kisebb javító telep), sőt, ha a városi tanács a parthoz való jogát elismerteti, akkor igen magas bérösszeget állapíthat meg, amely ellen azután nem lehet tiltakozás, mert ha nem fizetnek, a tanács egyszerűen megtiltja a partsáv használatát és akkor a hajógyárak becsukhatnak. A hajógyártársulat pártfogói felismerték a veszélyt, és igen gyorsan cselekedtek. A kincstár tulajdonában levő 60 000 négyszögölnyi újpesti partsávból 22 000 négyszögölet sietve, örökáron eladtak a társulatnak; a kincstári szigeten vezető parti út kijelölésével pedig húzták-halasztották az időt, amíg végül a gazdasági válság tárgytalanná tette a főváros fellépését.

44 A város tanácsa a legnagyobb elkeseredéssel fogadta a telkek eladásáról érkező híreket, az erről értesítő hivatalos leiratot pedig minden megjegyzés nélkül irattározták. A pesti városi vezetőknek tehát vereséggel kellett visszavonulniuk ebből a csatából, hála a társulat jó összeköttetéseinek, a miniszteri támogatóknak, akik közül Iyónyay, majd Kerkapoly pénzügyminiszterek voltak a legbuzgóbbak. A város vezetői azonban nem felejtették el vereségüket. Minden alkalmat megragadtak, hogy különböző kisebb szabálysértések esetében nagyösszegű büntetéseket szabjanak ki. így, amikor a hajómegrendelések csökkentek és a vállalat a környező agyagdombokból téglagyártást kezdett, valamint amikor a munkások részére barakk-lakótelepet építették, egyformán nagyösszegű büntetéseket szabtak ki, amelyeket végül is a belügyminiszter kényszerült felsőfokon mérsékelni.

45 A telepen közben zavartalanul folyt a hajókészítés. A megrendelések száma kezdetben nem csökkent, hanem az új hajózási tásulatok megalakulásával és az állami megrendelésekkel együtt állandóan gyarapodott. 1868-ban alakult meg a Pest—Bécsi Hajóvontató Társaság, a Pesti Teherszállító és Rakmánykölcsönző Vállalat, az Országos Gőzhajózási Társulat, de ugyancsak munkát adott a Győri Gőzhajózási Társulat és a katonai megrendelések, amelyeket a kormány támogatása következtében sikerült megszerezni és amelyek két dunai hadihajó, úgynevezett monitor építésére vonatkoztak. 1868-ban készültek el a Mohács és a Honvéd gőzösök, valamint a Baja vontatóhajó, 1869-ben a Kalocsa vontatógőzös, a Viseg32* 499