Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Seenger Ervin: Levél Buda 1849. évi ostromáról = Ein Brief über die Belagerung Ofens im Jahre 1849 477-481

városunk felett... a Trattner—Károlyi-ház

1 lángbaborult... a Redut homlokzata ... s még néhány feldunasori

2 épület kisebb-nagyobb mértékben rombadőlt." — Glasz Anna ezt írja: „Már akkor fenyegetőzött az itteni parancsnok [Hentzi], hogy ilyfajta események ismétlődése esetén Pesten bosszút fog állni. Ez 9-re virradó éjjel bombázással be is következett, ami ott [Pesten] állítólag borzalmasan pusztított. A Trattner—Károlyi-féle ház leégett és több más helyen akkora volt a pusztítás, hogy kb. 500 ember vesztette életét. Várunk is erősen megsérült. Ablakom előtt a térre legalább 40 gránát esett, ezek közül kettő áttörte házunk tetejét, két másik innen lepattanva az udvaron robbant, egy izzó tizenkétfontos hátsó szobám ablakát súrolta és szorosan ágyam mellé esett, ahol még hajnali 3-kor félálomban feküdtem. Miközben ezt írom, újból heves ágyúzás kezdődik." Május 12-én Hentzi a Vízivárost bombázza, kilenc ház leég, erre 13-án délutántól éjfélig a magyar tüzérség lövi a Várat, Hentzi pedig viszonzásképpen azonnal elrendeli Pest bombázását és felgyújtását. A Duna-parton 32 épület égett le. „14-én reggel. Ó, Máriám, mily borzalmak. A Vár lövetése és a vízmű

3 elleni roham kisebb megszakításokkal majdnem állandóan tart. Tegnapelőttről tegnapra virradó éjszaka a Vízivárosban, az Országúton* és a Krisztinaváros két helyén volt tűz, egészen közel Wirozsilékhoz,

5 meglehetősen heves szél mellett, és tegnap este 10 óra felé több ház gyulladt ki az Úri utcában és Dísz téren. Egyébként is a Vár számára a tegnapi nap volt a legborzalmasabb; mert számtalan bombát dobtak, úgyhogy gránátokat és ágyúgolyókat már észre sem veszünk. Ennek [ti. a Vár bombázásának] az volt a szörnyű következménye, hogy Pestet innen erősen bombázták és több helyen, amelyek között a Casinót

6 is jelzik, állítólag tűz ütött ki. Reggel általában nyugalom van, de délfelé növekvő hevességgel indul meg a tüzelés és rendszerint éjfél utánig tart. Este 6-tól 7-ig kibocsátják azokat,

7 akik a Várat el akarják hagyni, de csak a Vízikapunál.

8 Többnyire nők és gyermekek távoznak el. Ezeket egy tiszt kíséri a vízmű cölöpzetéig, amit a horvátok tartanak megszállva. Ezen túl állanak a magyarok. A menekülőket sorsukra bízzák." Néhány személyi vonatkozású mondat után: „Pestet tegnap este állítólag 7-től 12-ig bombázták és az félig le is égett. A Gellérthegyen — mondják — tegnap óta piros lobogó leng." Glasz Anna 26-án folytatja és egyúttal be is fejezi levelét. A befejező sorokból megtudjuk, hogy leköltözött a már fentebb említett Wirozsilékhoz, a Krisztinavárosba. Magáról a felszabadulást hozó 21 -érői egyetlen szava sincs, az ő számára ez a nap nyilván nem jelentett felszabadulást. Politikai beállítottságát osztrák származásán (amire kifogástalan német stílusából jogosan következtethetünk) kívül az is mutatja, hogy Andrássy Norbertnek Weiden táborszernagy szárny segédjévé történt előléptetése „az utolsó öröm, amit az ég nyújtott számára". A levél, mint látjuk, nem tartalmaz olyan jelentősebb eseményt, amely Budavára ostromának, illetve felszabadításának történetét újabb adatokkal gazdagítaná, mégis kiemeljük a levélnek azt a mondatát, 478