Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
hasonló szabadságokat helyezett kilátásba a barsiak részére. 215 Iyényegét tekintve tehát a berényi, felszászi és az 1240. évi barsi kiváltságok között csak annyi a különbség, hogy a barsiak esetében a király 1331-ben megkísérelte a városka elmaradt fejlődésének újraindítását. Összefoglalva az úrbéri szolgáltatások kérdését, azt kell mondanunk, hogy a középkorvégi állapot elérése általában valamennyi városunk esetében hosszabb fejlődés eredménye volt. A városi fejlődés megindulásának ismérve a XIII. században nem is annyira a szolgáltatások mértékében, mint inkább abban a tényben keresendő, hogy felmentették-e a megyei ispán hatósága alól vagy sem. Ha ez nem következett be, akkor a szolgáltatásokon való könnyítés még csak azt jelenti, hogy a király a telep lakosait a hospesek kiváltságaiban részesítette. A fejlődés fokozatai ezen a téren nehezebben állapíthatók meg, mint a kereskedelem terén. Úgy látszik, hogy a XIII. század közepétől kezdve a nagyszabású városalapítás esetében (Győr, Besztercebánya) a király azonnal lemondott valamennyi úrbéri szolgáltatásról, de a lassabban fejlődő telepek esetében ez csak fokozatosan következett be. A fordulópont talán III. András uralkodása idején keresendő, amikor a felmentésről a királyi oklevelek már nem nagyon beszélnek. Károly király azután már csak a városok adóját szabályozta, s a királyi szabad városok általános ismérvévé vált, hogy nem teljesítettek úrbéri szolgálatot, a város területének tulajdonosává a polgárok összessége lett. Knnek ellenére nem egy kétségtelenül városi jellegű településen, megtaláljuk az úrbéri szolgáltatások nyomait a középkor végén is, a pozsonyi halászok pl. a XV. században is szabályosan adóztak a pozsonyi ispánnak. 216 Még homályosabb a földesúri ajándék kérdése. Természetbeni ajándékról csak Nagymaros privilégiuma tesz említést. A király 1324ben elrendelte, hogy a marosiak évente háromszor kötelesek ajándékot adni. Az oklevélnek az a fordulata, hogy „in aliis autem omnibus iisdem libertatum prerogativis, quibus cives nostri Budenses gratulantur... gaudeant" mutatja, hogy az ilyen természetbeni ajándék ekkor már túlhaladott állapot volt. Aligha kétséges, hogy ebben az esetben is a visegrádi vár ellátása volt a királyi intézkedés közvetlen oka. Az ajándékról egyébként a királyi privilégiumok nem szólnak, de tudomásunk van róla, hogy a XIV—XV. században a városok a királynak és egyes királyi főtisztviselőknek rendszeres évi ajándékot küldtek, legtöbbször külföldi posztót. 217 Mai ismereteink alapján nem dönthető el, hogy ez az ajándék a földesúri munera maradványa-e, vagy — amint azt Hóman állítja 218 — a királynak, mint az ország urának, felségjog alapján járó ajándék volt-e. A marosi privilégium Hóman felfogását látszik alátámasztani. Tagányi Károly megállapítása szerint elsőnek az erdő és a vele kapcsolatos vadászati és halászati jog került a király tulajdonába. 219 Városprivilégiumaink többször foglalkoznak az erdőhasználat, a vadászat és halászat jogával, ezekből a rendelkezésekből is bizonyos fejlődés hámozható ki. legkorábbi városi kiváltságleveleink, így a zólyomi, korponai és a dobronai, illetve bábaszéki a telep határain belül fekvő 4(3