Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Barta István: Az 1831. évi pesti koleramozgalom = L'agitation qui a accompagné l'épidémie cholerique de l'année 1831 445-470

gyújtogatásnak, fosztogatásnak és pusztításnak esik áldozatul, s másnapra kitör az általános felkelés, amely tág lehetőségeket nyújt ellenséges elemeknek arra, hogy azt politikai céljaikra használják fel. A tábornok úgy vélte, hogy nemcsak a város békéje, hanem az egész országé is kockán forog, ha estig nem állítják helyre a rendet, s ezért felszólította a deputációt, hogy azonnal kérje a nádortól az utasítást a beavatkozásra: a brüsszeli forradalom győzelmének is az volt az oka, hogy a katonaság nem mert időben és megfelelő erővel fellépni. Ilyen előzmények után adta ki a nádor délután négy órakor a parancsot az azonnali fegyveres beavatkozásra. A mozgalom jellegéről a tábornoknak az volt a véleménye, hogy annak nem volt sem határozott politikai célja, sem átgondolt vezetése; bizonyos mértékig elő volt mégis készítve, erre mutat az, hogy vasárnap történt, erre a mesterlegények gyors csatlakozása, akik közül az elfogottak gyújtóanyagokkal voltak felszerelve, erre az a körülmény, hogy az elfogott kb. 300 mesterlegény közül csak 10—12 volt kereset nélkül, a többiek mind alkalmazásban álltak. A tábornok szerint egész biztosan létezik egy titkos szervezet, amely mozgalmakat robbant ki, hogy azokat a maga politikai céljaira használja fel; ezt bizonyítja, hogy a tüntetőket jól öltözött, 30—40 éves férfiak buzdították a kihágásokra, nyilván ügyvédek, öregdiákok, ezt bizonyítják a külföldi és hazai forradalmi mozgalmakról rendszeresen terjesztett álhírek.

61 Ha nem is fogadjuk el Wernhardt tábornok véleményét a forradalmat előkészítő titkos szervezet létezéséről, mégis találunk a mozgalom tényszerű mozzanatai sorában az általa kiemelteken túl is nem egy olyant, amely arra mutat, hogy a teljes ösztönösség és szervezetlenség feltételezését kritikával kell fogadnunk. A vörös zászló megszerzése, az eskütétel a zászlóra,

62 az ismételt kísérletek fegyverek szerzésére, a szervezett szembeszállás a katonasággal,

63 a mozgalomban részt nem vevő tömegek ellenséges magatartása a felvonuló katonasággal szemben,

64 mindezek a mozzanatok arra engednek következtetni, hogy a diákok mozgalmához csatlakozó, majd a mozgalmat önállóan folytató plebejus tömegeket nem a fosztogatás vágya és a zavarosban halászás reménye vitte az utcára, s ezek a jelenségek később is csak mellékesen, a tömegmozgalmak gyakran fellépő velejárójaként következtek be. Volt ésszerű célja a plebejusok megmozdulásának, mint ahogy a diákmozgalom középpontjában is ésszerű célkitűzés állott: a dunai átkelés helyreállítása és a vidékiek hazatérésének lehetővé tétele. Ha visszaemlékszünk arra, hogy milyen aggasztó színekkel rajzolták a felkelés előtti napok jelentései a forgalomtól és az élelmiszer, valamint az iparcikk és nyersanyag behozatalától teljesen elzárt város helyzetét, az árak emelkedését, az élelmicikkek eltűnését, a mind fenyegetőbb munkanélküliséget, akkor szinte önként vetődik fel a kérdés: nem a várost körülvevő zárlat feltörése, a mindenki által szükségtelennek és károsnak tartott egészségügyi elzártság megszüntetése volt-e a szándékuk a megmozdult munkástömegeknek is? Ez a feltevés jogos, hiszen az elzártság és a velejáró nehézségek elsősorban a munkásságot, a proletárokat sújtották, s e rétegek nyugtalan458