Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Barta István: Az 1831. évi pesti koleramozgalom = L'agitation qui a accompagné l'épidémie cholerique de l'année 1831 445-470

nuló katonaság pedig a Ferenciek terén még egy kisebb csoport tüntetőt szórt szét és azután bevonult az Invalidusok házában levő laktanyába. A két sortűznek összesen hét halálos áldozata volt, a kórházba szállított tizennégy súlyos sebesült közül hamarosan meghalt öt. A rend estére nagyjából helyreállt, a hatóságok erélyes intézkedésekkel igyekeztek biztosítani a nyugalmat, a polgárság pedig felfegyverzett polgárőrséget szervezett és állandó Őrjáratokkal ügyelt a város rendjére.

32 Bécsben mélységes megdöbbenést keltettek a Pestről érkező hírek. A kancellár a nádor első beszámolóit azonnal felterjesztette a királynak,

33 maga pedig széleskörű intézkedéseket tett: utasította a megyéket, hogy fogják el és zárják veszteglő intézetekbe a Pestről hazatérő diákokat, tájékoztatta Metternichet a Duna-vonal áttörése folytán előállott új helyzetről, orvosokat, gyógyszereket kért, a katonai hatóságoknál javasolta a határzár és a húsznapos veszteglési idő bevezetését az osztrák tartományok határán. A nádor egymásután érkező jelentései az egészségügyi helyzet gyors romlásáról, a kolera Pesten és Budán, sőt a Dunántúlon való terjedéséről számoltak be. A kancellár július 22-i levelében elkeseredett kifakadásokkal halmozta el a „pesti egyetem kannibáljait", akik önmagukat és az isteni és emberi törvényeket megcsúfolva királyuk, hazájuk, polgártársaik, sőt az egész emberiség árulói lettek, tolmácsolta a király felháborodását is, s felszólította a nádort, hogy a zavaros és ellentmondó hírek özöne után küldje fel végre a július 17-i események pontos, világos, időrendbe foglalt leírását, ismertesse a felbujtók, vezetők és cinkosok nevét és tetteit, a mozgalom irányát és célját, mert enélkül nem tudja sem az uralkodót, sem a bécsieket meggyőzni arról, hogy Pesten nem forradalom tört ki. Tájékoztatást kért arról is, mi történt a tettesekkel, a felbujtókkal, s a király nevében azt ajánlotta, hogy ütlegelések helyett a hatóságok inkább azt igyekezzenek kivenni az elfogottakból, ki lázította őket és ki adott pénzt nekik.

34 Növelte az aggodalmakat, hogy a nádor nap mint nap érkező jelentéseiből nem lehetett a helyzet tartós javulására következtetni. Július 20-án arról írt, hogy azok, akiknek nincs veszteni valójuk, ki akarják szabadítani a foglyokat. Július 22-i jelentése feszült hangulatról beszél, s a rémhíreknek arról az áradatáról, amely elönti a várost és az országot: arról beszélnek, hogy nincs is kolera, csak azért találta ki a kormány, hogy ennek ürügyén csapatokat hozhasson az országba a küszöbön álló forradalom ellen, a parasztokat meg azzal hitegetik, hogy a katonai intézkedések a nemesek ellen irányulnak, az ő zsarnokságuktól akarja a kormány a parasztokat megszabadítani. A július 25-i jelentés nyomorról, további munkáselbocsátásokról számolt be, nehéz napokat jósolt, kemény rendszabályokról, a helyőrség megerősítésének szükségességéről beszélt, ugyanúgy a július 26-i is, amely részletesen beszámolt a népnek az orvosi rendszabályokkal szembeni ellenállásáról, a terjedő mendemondákról, különösen az ekkor már országosan elterjedt mérgezési rémhír pest-budai jelentkezéséről. Csak a j úlius 27-i jelentésében írhatott végre a nádor arról, hogy néhány gyors haláleset végre kijózanította a pestieket, és a lakosság most már készségesebben tesz eleget a hatósági intézkedéseknek.

35 Közben újabb 452