Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

kiterjedő nyelvtudását, oklevéltani ismereteit. Katolizálásakor állását vesztette, s most hazájának és a tudományos világnak nem tud úgy szolgálni, ahogyan szeretne. Horváthoz intézett levelében ezeket az érveket Rumy azzal egészíti ki: különösen azért örülne az állás elnyerésének, mert így Pesten, Horvát oldala mellett bővíthetné hazai vonatkozású ismereteit.

93 Rumy mellett egy Farkas Ferenc nevű ügyvéd is jelentkezik, — igaz, hogy csak szóban — könyvtári állásra; másokat a concursustól való félelem tart vissza. Horvát egyik jelentkezőt sem találja megfelelőnek. Farkas jobb keze hibás, a könyvek kezelése nehezére esnék. Rumy kiváló tudományos érdemekkel rendelkezik, s bár a tudományos műveltség legmagasabb fokát nem érte el, ez azzal magyarázható, hogy életét kisebb városokban élte le, ahol az előrehaladás kevesebb támaszt talál, mint a fővárosokban. Német tudása, külföldi tudományos társaságokkal való kapcsolatai hasznára lennének a könyvtárnak. Ellene szól azonban, hogy idős, nagy családdal rendelkezik, s a scriptori fizetésből nem tudna Pesten megélni. Helyette Horvát három fiatalabb tudóst ajánl, akik nem jelentkeztek ugyan, de akiknek eddigi munkássága garanciát nyújt arra, hogy a scriptori állást méltóan töltenék be. Egyikük a 27 éves Tesschedik Ferenc, ügyvéd és Apponyi Antalnak, a birodalom párizsi követének magántitkára, hét nyelv tudója, történeti-genealógiai publikációkkal, a párizsi könyvtár anyagának ismeretével. A másik jelölt Bndlicher, aki tudományos vonatkozásban Horvát ellenfele. Képzett történész, hibája, hogy nem tud jól magyarul. Végül megemlíti Horvát Kassics Ignác ügyvédet, vaskos jogi művek szerzőjét. A nádor ekkor felhívja Horvátot a scriptori állás betöltéséhez szükséges lépések megtételére.

94 Ezzel abba is maradnak a második könyvtáros felvételére vonatkozó reformkori kísérletek. Csak a nagy mennyiségű Jankovich-gyűjtemény átvételekor, 1837-ben, alkalmazzák Mátray Gábort, aki 1830-ig a Széchényi-családnál nevelősködött, s már ekkor kísérletezett a könyvtárhoz jutással, részben, hogy a haza „kiterjedtebb hasznát eszközleni" módja nyíljék, részben, hogy Pestre kerüljön.

95 Mátray 1837-ben már 40 éves, a Tudós Társaság levelező tagja, a Regélő és Honművész című ikerlapok szerkesztője, ismert zenetörténész és zeneszerző, népdalgyűjtő és feldolgozó. Horváthoz 1836-ban írt leveléből kitűnik, hogy a biztos állás szükséglete vonzotta a könyvtárhoz; napidíjasság helyett állandó alkalmazást és segédkönyvtárnoki címet kér, minthogy ez jobban illenék egyéb pozícióihoz.

96 Horvát haláláig mégis napidíjas marad; ekkor azután átveszi a könyvtárőr hivatalát.

97 Itt kell megemlékeznünk a reformkori könyvtáros egyetlen segítőtársáról: a hivatalosan „szolgá"-nak nevezett alkalmazottról, aki akkor nemcsak a könyvek technikai kezelését, őrzését, a termek tisztántartását végezte, nemcsak a gyűjtemények átvételében, szállításában segédkezett, de gyakran a távollevő őr vagy a hiányzó írnok feladataiból is magára kellett valamit vállalnia.

98 Tervezetei egyikében Miller a szolgától a hazai nyelvek ismeretét s az olvasható kézírást kívánta meg. Az elsőnek kinevezett Pavonich Jakab a latin, magyar és német mellett némi francia 427