Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

zett: állítása szerint a magyaron és latinon kívül tud németül, franciául, angolul, olaszul és belga nyelven. ígéri, hogy alkalmaztatása esetén könyvet ír Magyarország nádorainak életéről.

82 A jelentkezők között a nádor nem kíván dönteni, és concursust hirdet a könyvtár, s egyben a természettudományi gyűjtemény adjunktusi állásaira. A tanári és egyetemi tanári állások concursus útján történő betöltése a XVIII. század végétől kezdve szokásban van Magyarországon, s szükséges is a tanárképzés szabályozatlansága folytán;

83 a könyvtári concursus éppígy a könyvtárosi előképzettség meghatározatlan voltán van hivatva segíteni. Az ötlet nem új könyvtári vonatkozásban sem. Külföldi könyvtárakban, így a bécsi egyetemi könyvtárban is volt már példa arra, hogy a jelentkezőknek vizsgán kellett bebizonyítaniuk alkalmasságukat.

84 A Széchényi Könyvtár folyamodói nem vállalkoztak a vizsgán való részvételre. Döbrentei és Mokry úgy érezték: pályájuk során elég bizonyítékát adták tudományos képzettségüknek, a vizsga követelése megszégyenítő rájuk nézve. A többi folyamodó nyilván tudása elégtelenségét érezte. A könyvtári concursusra így mindössze két pályázó jelentkezett: az ügyvédi oklevéllel rendelkező, nagyszebeni születésű fiatal Máy József, s a trencséni születésű, ugyancsak jogot végzett, némi orvosi és mechanikai ismerettel rendelkező Belnay Márton táblai jegyző.

85 A vizsgán már csak egyedül Máy jelent meg. Elkészítette a négy írásbeli dolgozatot és a vizsga szabályainak megfelelően szóban felelt a jogi kérdésre. A vizsga irományai érdekes képet adnak a korszak tudományos igényű értelmiségének átlagos műveltségéről. A história literaria területéről a nádor könyvtári vonatkozású kérdést választott: a feladat a bibliophilia és a bibliomania közötti különbség meghatározása, s a nyilvános könyvtárak létesítésére, gyarapítására, gondozására és használatára vonatkozó főbb elvek előadása. Máy dolgozata terjedelmes, de zavaros. Úgy látszik, hogy Denis könyvtártani műve alapján dolgozik, nagy mennyiségű kézikönyv szerzőjét sorolja fel, de — mint Schedius bírálata megállapítja — nem ismeri a könyvek gyűjtésének okait és módozatait, a nyilvános könyvtárak alapítására vonatkozó elveket, és semmit sem tud a katalóguskészítés problémáiról. Tárgyi tévedéseket, helyesírási hibákat is elkövet. A diplomatikai kérdésre — a kódexek korának meghatározásáról — Máy több szerencsével válaszol. Áttekintést ad az írás fajtáiról, a helyesírásról, a rövidítésekről, az interpunkcióról, végül a különféle speciális ismertetőjegyekről. A bíráló Schwartner kifogásolja a kódexek formájának és díszítésének elhanyagolását a dolgozatban, tárgyi tévedéseket is talál, de úgy véli, hogy a pályázó feladatát az elnyerni kívánt állásnak megfelelően oldotta meg. A történeti dolgozatban Máynak a magyar—hún rokonságra vonatkozó nézeteit kellett kifejtenie, s az ellenkező véleményeket megcáfolnia. Dolgozata a hún—magyar leszármazás divatos elképzelését adja elő. A krónikákra és Katona István művére hivatkozik, s cáfolja Praynak a török, Gustermannak és Bngelnek a finn—lapp rokonságra vonatkozó elképzeléseit — a bíráló Keresztury legnagyobb megelégedésére. Statisztikai 425