Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

V. Windisch Éva: Az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosai a reformkorban : adalékok a pest-budai értelmiség kialakulásához = Les bibliothecaires de la Bibliotheque Nationale Széchényi pendant l'ere des réformes 409-444

rúságos helyzetbe kerültek, minthogy ezüst forintban megszabott fizetésüknek évtizedeken át nem teljes értékét kapták meg váltó forintban.

38 Ettől eltekintve a pest-budai központi hatóságok hivatalnokai lényegesen jobban dotáltak, mint a könyvtár- vagy múzeumőrök. Ez utóbbiak fizetése 1831 -ig — 1000 váltó forint, az ezüst- és váltópénz közötti viszonyt szabályozó 1816—1817. évi pátenseknek megfelelően 400 ezüst forint értékben — protokollistai-kancellistai szinten mozog, míg ugyanakkor a kamarai levéltárat vezető levéltáros 1200, az ott működő regisztránsok 700—1000 ezüst forint értékű fizetést kapnak. Az 1831-ben engedélyezett 100%-os pótlékkal a múzeumiak fizetése a legmagasabban fizetett kamarai vagy helytartótanácsi koncipista vagy az építési hivatalban dolgozó mérnök fizetését éri el, de alatta marad a központi hatóságoknál működő titkárok 1000—1200 forintos fizetésének.

39 A múzeumiaknál jóval magasabb fizetést húznak az egyetemi tanárok is: évi 1200 forintot ezüstben, bár ennek teljes értékét csak 1831-től kezdve fizetik ki számukra.

40 Az 183l-es emeléssel érik el a múzeumi alkalmazottak az egyetemi könyvtár igazgatójának vagy Pest város főpolgármesterének és bírájának évi 800 ezüst forintnyi jövedelmét.

41 Az 1811-ben devalválódott múzeumi alap érthetővé teszi ugyan a fizetésekkel való takarékoskodást; az eredmény mindenesetre a könyvtárosok, múzeumőrök átlagosnál alacsonyabb életszínvonala, s a társadalmi állásuk és anyagi helyzetük közötti áthidalhatatlan ellentét. Az első évtizedek könyvtári segédszemélyzete — Gruber, Strázsay, Kovachich — távozásuk indokai között más egyéb okok mellett valamenynyien kijelentik: fizetésükből a pesti árak mellett a legnagyobb takarékosság segítségével sem tudtak megélni. Ezek — mint Horvát írja róluk—kezdetben nem sokat törődtek az anyagiakkal, mivel csak a tudományok szeretete vonzotta őket. „Később azután, ha vagy saját vagyonukat felélték, vagy adósságokba verték magukat, ezeknek s a kamatoknak súlya egyre jobban nyomasztotta őket, úgy hogy végül félig vagy egészen reményvesztetten haltak meg."

42 Valahányszor könyvtári személyzet felvétele kerül szóba, Horvát mindig figyelmezteti a nádort: helyesebb senkit sem alkalmazni, mint rosszul fizetett tisztviselőket, akik fizetésükből a legfőbb életszükségleteket sem tudják fedezni, s csak az elégedetlen hivatalnokok számát szaporítják, — holott azoknak, akik a tudományokban kívánnak előrehaladni, s mások művelődésében segítséget nyújtani, nyugodt lélekkel kell rendelkezniük.

43 A könyvtárosi vizsgán részt vett Máy József utóbb megköszönte Horvátnak, hogy nem alkalmazták, mivel rájött, hogy fizetéséből úgy sem tudott volna megélni.

44 Ilyen körülmények között egyetlen út maradt a könyvtáros számára, hogy megélhetését biztosítsa: s ez az volt, ha könyvtárossága mellett más megbízatásokat is vállalt. Ezt az utat járta maga Horvát is. Anyagi helyzetének alakulása megérdemli a behatóbb figyelmet. Mivel nemcsak jövedelmeiről, de kiadásairól is tudunk némi képet alkotni, az ő — ha nem is mindenben tipikus — helyzetének vizsgálata közelebb vihet a pest-budai értelmiség életszínvonalának megismeréséhez. 418