Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

ifjak s erősek is, kik munkahiány miatt kénytelenek koldulni ; sokakon látszik az, hogy ínségre csak most jutottak."

62 Végezetül, a megélhetés költségeinek alapvető ágazatairól mondottakat és az ijesztő nyomorról mondottakat lezárva, idézzük a Munkások Újsága 1848 nyarán közölt azon adalékát, hogy „egy oly családnak, mely hét tagbul áll (tudniillik a szülők ketten, 3 gyermek, 2 cseléd), egy esztendőre jóformán elég 300 ezüst forintnyi tiszta jövedelem".

63 Az 1840-es években megjelent álláshirdetések ennél nagyobb jövedelmet helyeztek kilátásba, hiszen a legtöbb esetben szabad lakást, különféle terményeket, állattartást ígértek az állást elfogadni szándékozóknak. 300 ezüst forintnyi jövedelme annak a napszámból élő munkásnak volt, aki legalább 1 forintot keresett egy nap, hiszen a napszámos vasárnap és az ünnepeken nem igen kereshetett. Ez pedig csak a legjobban fizetett ipari munkásoknak jutott osztályrészül az eddigiekben megvizsgált szakmák közül, de a mezőgazdasági és szőlőmunkások, az építőmunkások mellett dolgozó napszámosok, mészkeverők, inasok nem érték el ezt a „létminimum"-ot. Az alábbiakban még néhány olyan cikknek az árát, vagy egyéb díjszabást közlünk, amely nem tartozik a legszükségesebb dolgok közé, tehát a szegénység nem igen vette igénybe. Lakni, táplálkozni, ruházkodni mindenkinek kellett, a szegény dolgozók jövedelmének óriási többsége ezekre a kiadásokra ment. Bár nem tartozik az élet szükségletei közé, de forrásaink szerint sok munkás jövedelmét tizedelte meg a korcsmázás és a szerencsejáték. Minthogy a lakásoknak csak igen igen kicsiny, csak ezrelékekben kifejezhető hányada lehetett fürdési alkalmatossággal felszerelve, Buda viszont bővelkedett a melegvizű fürdőkben, kétségtelen, hogy a legtöbb dolgozó látogatta ezeket, így ez is elvitte keresetüknek egy részét. Betegség esetén, hacsak nem helyezkedett a Munkások Újságjában megjelent cikk által vázolt álláspontra, orvosra, esetleg kórházra volt szüksége. így keresetének egy részét erre kellett fordítania — habár ez az esetek többségében ritkán került sorra. Mégis, mindezek a megélhetés szükséges kiadásai közé tartoznak. Vannak azonban olyan költségek is, amelyek a vizsgált korszakban sokkal inkább számítottak fényűzésnek, mint manapság, tehát a dolgozók többsége nem is vette azokat egész életében igénybe. Melyek ezek? Ide soroljuk a színházat, újságok, folyóiratok járatását, könyvek vásárlását, sétakirándulásokat bérkocsin — sőt bizonyos értelemben magát az utazást is. Röviden szólunk ezeknek áráról, illetve díjáról is, mert az eddig tárgyalt cikkek árával való összehasonlítás tanulságos. A budai színházban, amely a Várban volt a Színház utcában, 1820 körül egy elsőemeleti páholy ára 6 forint, a földszinti és a második emeleti páholyé 5 forint. A földszinti zártszék 1 forint 30 krajcár. Iyényegesen olcsóbb a karzat, a „kakasülő", ahol a középső részen 30 krajcár, a széleken levő „galérián" pedig 15 krajcár. Egyébként a színház összférőhelyeinek száma 1000 volt.

64 Mennyiért lehetett egy-egy folyóiratra előfizetni? A Vereinigter Ofner und Pesther Zeitung hetenként kétszer megjelenő lap félévi előfizetési díja 1820-ban 8 forint, a Hazai és Külföldi Tudósítások egész 400