Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

privilégium nyitja meg, s ezt még a XIII. században Dobrona és Bábaszék, Sátoraljaújhely, Németlipcse,Vasvár, Pozsony, majd az Anjouk uralkodása idején Sopron, Nagymaros, Sárvár, Kőszeg, Kolozsvár és Kassa privilégiuma folytatta.

167 Árura korlátozott vámmentességet kaptak a szatmáriak, akiknek boruk volt vámmentes.

168 Sajnos nem állapítható meg pontosan Besztercebánya privilégiuma. Az oklevél ugyanolyan vámmentességet biztosít, mint amilyen a selmecieké, utóbbiak kiváltságlevele azonban elveszett,

169 így csak sejthetjük, hogy a beszetercebányaiak az egész országra szóló vámmentességgel redelkeztek. Különleges kiváltságot kaptak a désváriak, akik csak fél vámot voltak kötelesek fizetni Erdélyben és Szolnok megyében.

170 A határokon való elhelyezkedés indokolta Lubló előjogát. A városba behozott áruk vámmentesek, de az onnan kivitt áruk vámkötelesek voltak.

171 A felmentések különböző mértéke bizonyos kor szerinti megoszlást mutat. A teljes felmentések száma nyolc — ezek közt Torda privilégiuma (1291) az utolsó. Ez a korszak a vámok nagy jelentőségének kora, amikor még nagy fontosságot tulajdonítottak a vámmentességnek. A területileg korlátozott kiváltságok zömmel a XIV. század elején jelennek meg. Az Árpád-korban mindössze öt város kapott területileg korlátozott vámmentességet, az Anjou-korban azonban általánossá vált a mentességnek ez a fajtája. Ezek a kiváltságok némelykor egymást kiegészítő zárt területi egységet alkottak. Körmend (1244) és Vasvár (1279) már az Árpád-korban Vas és Zala megye területén, Sárvár (1328) a. Tapolca—Karakó—Kér—Szeg közti területen, Sopron pedig (1323) a Rába és a Iyajta között élvezett vámmentességet. A XIV. század elején a teljes vámmentesség tulajdonképpen öt városnak (Fehérvár, Nagyszombat, Buda, Pest, Győr) meg az esztergomi örményeknek volt fenntartva, a többiek (még Kassa is) csupán kisebb-nagyobb területen belül élvezték ezt az előjogot. A területileg korlátozott vámmentességek keletkezésének kérdését Kováts Ferenc oldotta meg, amikor Pozsonnyal kapcsolatban rámutatott arra, hogy valószínűleg maguk a polgárok kérték vámmentességüket Pozsony megye területére, mert 1291-ben kereskedelmük még nem lépte át a megye határát.

172 Kassa fokozatos vámmentessége ugyanezt bizonyítja. Kezdetben a kassaiak az ország északkeleti részére kértek vámmentességet, és csak akkor törekedtek teljes vámmentsségre, amikor a Tiszát átlépve Váradon át Erdélyre is kiterjesztették kereskedelmüket.

173 A vámmentesség gyakorlati érvényesítése a privilégiumokkal szöges ellentétben levő képet mutat, elegendő ehhez Sopron és Pozsony gyakorlati vámmentességét szemügyre venni. Sopron 1277. évi privilégiuma tulajdonképpen a IV. Béla által adományozott és V. István által megerősített, de elveszett és közelebbről ismeretlen szabadalomlevél megerősítése. Az 1277-i privilégiumban nincs szó vámmentességről. IV. Ivászlónak négy évvel később, 1281-ben kiadott privilégiuma ennek ellenére úgy emlékezik meg a vámmentességről, mint a soproniak régi kiváltságáról.

174 Talán a „fehérvári jog" adományozása foglalta magáhan — hallgatólagosan — a vámmentességet, mert 1291-ben III. András 39