Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Bélay Vilmos: Adalékok az ár- és bérviszonyok történetéhez Pest-Budán, 1790-1848 = Dannye k istorii izmenenij obsego urovnâ cen i zarplat v gorodah Pest i Buda, 1790-1848 gg. 363-407

sötétedés miatt kevesebbet dolgozhatott, mint a hosszabb nyári napokon. A téli hónapokban 24 krajcárral kapott kevesebbet az iparosmester, mint a nyári félévben, vagyis 90 helyett 66 krajcár volt tartás nélkül a napszámbére (tartással 42 krajcár). Bzek a napszámbérek a legmagasabbak közé tartoztak, amit csak Pesten és Budán napszámbér gyanánt kifizettek. Hasonlítsuk össze — mindenütt tartás nélküli béreket véve — a kőműves 1818. évi 90 filléres napszámát a kaszás vagy boglyarakó ugyanazon évi 70, vagy a szőlőmetsző 45 krajcáros napszámával. A kőműves- vagy ácsmester pontosan a kétszeresét kapta, a legmagasabb bérű szőlőmunkás keresetének. Az arány tíz évvel később is hasonló: 1828-ban a kaszás 46, a szőlőmetsző 30 krajcáros napszámot kap, míg a kőműves vagy ács 75 krajcárt. 1836ban a kaszás 56 krajcáros bérével szemben a kőműves- vagy ácsmester 105 krajcáros napszámot kapott. A szőlőmetsző bére ebből az évből már nem ismeretes, de aligha lehetett több 40 krajcárnál, hiszen ilyen arányban emelkedett a többi foglalkozási ágban is a napszámbér 1830 után. Az 1818. évi limitáció jegyzőkönyvi bejegyzéséből megtudhatjuk, hogy mennyit kellett e napszámbér fejében dolgoznia az iparosnak. „Minden mesteremberek és napszámosok pediglen fölöstökön, déljek és ozsonnájok idejére többet egy nap 2 órányi időnél munkájukból élnem vonhatnak, különben a napi bérekből, azon mérték szerint, mellyel egyegy órára időn felyül tett munkájokért többet kapnak, levonattatván. "

20 Reggel 6 órától este 6 óráig kellett dolgozniuk, ebből két óra ebéd, illetve reggeli és vacsora-szünet, amelyet — mint az idézetből olvasható — szigorúan tilos, bírság levonása terhe mellett áthágni. Minthogy ez a munkaidő-szabályozás a nyári hónapra megállapított napszámbér mellett olvasható, kézenfekvőnek látszik, hogy csak nyáron, pontosabban a hat nyári félévre eső hónapban volt tizenkét óra a munkaidő, a téli félévben csak nyolc óra (reggel 7 órától este 5-ig, beleértve a két óra étkezési szüneteket). Feltűnő, hogy csak a kőművesek és ácsok napszámbére szabályozásánál tartotta szükségesnek a vármegyei hatóság a munkaidő rögzítését, a többi foglalkozási ágnál nem esik erről szó. Ebből a körülményből arra lehet következtetni, hogy csak az építőmunkásoknál merültek fel viták a munkaidő tartamával kapcsolatban, itt kellett tehát a megyének intézkednie. Megjegyzendő, hogy a kőműves- és ácsmesterek száma nem lehetett nagy az egész korszak alatt. Schams 1822-ben megjelent munkájában Budán 4 ácsot és 4 kőművest említ. Pesten 1830-ban, Palugyay szerint, 7 építőmester élt.

21 A fizetett túlórára is gondolt a vármegyei hatóság, amikor úgy rendelkezett, hogy a kőműves- vagy ácsmester a vállalt túlmunka minden órájáért 6 krajcárt kapjon (1822 és 1837 között). 1821-ben csak 4 krajcár volt a túlóra díja, 1838 és 1840 közt pedig 3 krajcár pengő pénzben, ami hét és fél váltókrajcárnak felel meg. Összehasonlításul ideiktatjuk példaképpen az 1822. évről a marhahús kicsinybeni árát: 1 font ára 13 krajcár. Vagyis a kőművesmester egynapi napszámáért ugyanezen évben kereken 372