Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

A vásárokról szólva rá kell mutatnunk arra, hogy a XIII. századi városprivilégiumok egynémelyikében meglepően fejlett viszonyokra mutató rendelkezéseket találunk. Gölnicbánya 1276-i privilégiumában a király kimondja, hogy „nullus forum in villis intra metas civitatis habere fossit, sed omnes -pofiuli intra metas eorundem conclusi ad forum dicte civitatis de Gölniczbania cum mercibus eorum ire et accéder

e teneantur". Vásár engedélyezéséről ebben az oklevélben nincs szó, mert Kun László tulajdonképpen a IV. Béla által adományozott kiváltságokat erősítette meg. Khelyett a — valószínűleg IV. Béla által engedélyezett — vásár kizárólagos voltát emeli ki, tehát a német Bannmeilenek nevezett intézményt ülteti át magyar földre.

122 Gölnicbánya esetében ezt az intézkedést az indokolta, hogy a város nagy kiterjedésű határral rendelkezett, amelyen később több falu keletkezett.

123 Ezeknek a falvaknak az volt a feladatuk, hogy a bányavárost élelmiszerrel és a bányászathoz szükséges nyersanyagokkal lássák el, s ezért igyekezett a város a vásár kizárólagos voltát a maga számára biztosítani. A gölnicbányai intézkedésben a későbbi zárt városgazdaság kezdetét figyelhetjük meg, a szatmári és vasvári privilégium intézkedése ugyancsak a későbbi városok egyik fontos gazdasági intézményének, az idegenek kikényszerített nagykereskedelmének kezdetét jelenti. Szatmár 1271-i szabadalomlevelében István király kimondja, hogy ,,nec officiates nec aliqui alii extranei in tabernis vinum vendere possint, nec mercatores extranei fiannos suos incidendo vendere valeant", A posztókereskedőkre vonatkozó intézkedést Vasvár 1279-i kiváltságlevelében is megtaláljuk.

124 Ha Vasvár esetében a határ közelsége miatt ez az intézkedés érthető is és a szatmári bor védelmén sincs semmi különös, kevésbé érthető a posztókereskedők elleni szatmári tilalom. Általában túlságosan korainak tűnnek ezek a rendelkezések. Az ország egyik legnagyobb kereskedővárosában, Kassán az idegenek kikényszerített nagykereskedelmére vonatkozó rendelkezések csak a XV. század elején léptek életbe nyilván azért, mert ekkor váltak időszerűvé.

125 Ha pedig Kassán 1405-ig ilyen rendelkezésre nem volt szükség, akkor kevéssé valószínű, hogy Szatmáron 1271-ben szükség volt rájuk. A városprivüégiumok eddig ismertetett intézkedései mind a hetivásárra vonatkoztak és teljes mértékben igazolták a vásárprivilégiumokról bevezetésként mondottakat. A XII. században kialakult liberum forum intézménye főképpen a XIII. századi városprivilégiumokban szerepelt, mert ebben a században még nagy jelentősége volt a hetivásárnak, mint a város közvetlen gazdasági körzetét kialakító tényezőnek. A XIV. századi privilégiumok már nem foglalkoznak a hetivásárokkal, mert ebben az időben a körzetek kialakulása már befejeződött és általában csak olyan telepet emeltek a városok sorába, amelynek már volt hetivására és kialakult közvetlen körzete. Érdemes lenne a további kutatás során a városok közvetlen gazdasági körzetének megállapítására kísérletet tenni.

126 Később alakult ki a vásár másik fajtája, az országos vásár. A XIII. században még csak két ilyen országos vásárt ismerünk, az egyik a 3 Tanulmányok Budapest múltjából 33