Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342
rom város, illetve az ország gazdasági életére, milyen kapcsolatuk volt elsősorban a helyi kereskedelmi élettel. A manufaktúra-tulajdonosok természetesen többször fordultak kölcsönhöz az üzem zavartalan fenntartása érdekében. Burópa tőkeszegény országaiban a fejlődő üzemek legfontosabb segítője, hitelezője általában az állam volt. Azt, hogy a bécsi udvar miképp látta el PestBudán ezt a feladatát, az állami iparpolitika ismertetésével kapcsolatban már láttuk. Bár Magyarország a XVIII. században tőkeszegény ország volt, kamatra kihelyezhető pénz azért akadt az országban. A különböző alapítványok, hagyatéki tömegek pénzét, különösen városokban, rendszeresen kamatoztatták, s ezeket a hitelforrásokat a pesti és budai manufaktúrák is igénybe vették. Kölcsönt lehetett felvenni azonkívül városi pénzekből, gazdagabb polgároktól, a földesuraktól, az egyháztól és az akkor hazánkban általában mindig pénzzel rendelkező császári katonatisztektől. Ezek a pénzforrások, ha nem is tudták kielégíteni a manufaktúrák esetenkénti hitelszükségletét, mégis szerepet játszottak az egyes vállalkozások finanszírozásában. A Valero-testvérek pl. 1787-ben a Petz-féle hagyatéki tömegből vettek fel 2000, a későbbi években pedig 10 000 Ft-nyi kölcsönt 6%-ra. Petz Miksa a pénzt a két testvérnél nem látta biztonságban, ezért az összeget 1792-ben visszakövetelte. 224 Steinheil Rozina 1786-ban 1000 Ft kölcsönt adott a Valero-testvéreknek. A kölcsön visszafizetése a nehéz gazdasági helyzet miatt nem ment könnyen (1792 óta pl. nem fizettek kamatot), s ezért a hitelező a bírósághoz fordult. 225 A császári tisztek közül Scharfenberg bánsági őrnagy hitelezett 1600 Ft-ot 6%-ra a Valerotestvéreknek. Amikor 1793-ban halála után hagyatékát rendezték, az adósságot a Valero-testvérek már törlesztették. 226 A pesti ifj. Beywinkler József egy 1800. évi kimutatás szerint a Kiss István-féle tömegből, a pesti plébániatemplomtól és a városi pénztárból vett fel különféle összegeket. 227 Höpfinger Jakab és felesége vagyonára a Salgari-féle örökségből 1787-ben 2000 Ft adósság volt betáblázva. 228 A hazai arisztokrácia semmilyen szerepet sem vállalt a pesti és budai manufaktúrák pénzelésében. A Valero-testvérek 1788-ban üzleti kapcsolatokat akartak kiépíteni a gazdasági kérdéseket élénk figyelemmel kísérő gróf Haller Józseffel s több megye főispánjával, ezek az üzleti kapcsolatok azonban nem jöttek létre. 229 A legfontosabb szerepet a manufaktúrák támogatásánál — nemcsak az alapításnál, hanem az üzemek további működésénél is — természetesen a kereskedelmi tőkének kellett volna játszania. A kereskedelem tette lehetővé, illetve könnyítette meg az üzemek nyersanyagellátását, gondoskodott az áru megrendeléséről, bizományba vevéséről, az árunak a fogyasztóhoz való juttatásáról. A kereskedelemnek akkori pest-budai sokrétű szerepéről meglehetősen kevés adatunk van. Annyi bizonyos, h°gy pl- a pesti kereskedők gyakran fordultak megrendelésekkel a selyemgyárosokhoz, a keresletet a helybeli gyártás azonban nem tudta 326
