Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

alatt készítettek a megyék és a városok a helytartótanács részére. A tabellák a manufaktúrák nyersanyagforrásairól, nyersanyagszükségletéről, a termelés mennyiségéről és értékéről, a felvevő piacról, a munkásokról és az egyes tulajdonosoknak üzemük fejlesztése érdekében előadott kívánságairól adnak számot. (Megjegyezzük, hogy a manufaktúra, fabrika szó helyett — amint ezt már eddig is csináltuk — többször a gyár kifejezést fogjuk használni, bár a tanulmányban mai értelemben vett gyárakról nem beszélhetünk. A manufaktúra kifejezés alkalmazása azonban, főleg a szóösszetételekben, stiláris nehézségeket okoz, tehát azt többször a gyár szóval helyettesítjük.) Pest A manufaktúrák fejlődése ebben az időben már Pesten a legjelentősebb. Az élénk kereskedelem itt gyűjtötte össze aránylag a legtöbb tőkét, a forgalom is Pest szerepét domborította ki. Azok a tényezők, amelyeket a selyemipar kifejlődésének lehetőségével kapcsolatban az eddigiekben már részletesen bemutattunk, Pesten egyhamar éreztették kedvező hatásukat. A nyersselyemnek a három városban, illetve környékükön való összpontosítása, majd a továbbiakban Óbudán selyemfonó és selyemgombolyító létesítése valóban komoly serkentő erőnek bizonyultak. Ez a kedvező helyzet úgyszólván a semmiből hozta létre az itteni selyemipart, pótolva nem egy esetben a gazdasági elmaradottságból származó tőkehiányt vagy a szakmunkáshiányt. Pesten, Budán és Óbudán a selyemiparnak nem volt múltja, ez az 1770-es években céhes ipari viszonylatban is igen kezdetleges lábon állott, csupán a gombkötő céhek foglalkoztak selyemszalagok szövésével, selyemszövő céh egyébként egyik városban sem volt.

56 A selyemcikkeket a kereskedők jórészt Bécsből szerezték be. E kedvezőtlen céhes előzmények ellenére mégis zömükben selyemmanufaktúrák létesültek II. József alatt a három városban. A selyemipar tehát hazai talajba ültetett külföldi növény volt, amely a kezdethez szükséges energiákat is külföldről hozta magával. Ez egyébként a selyemiparnál elég gyakori jelenség, a bécsi selyemipar is külföldi eredetű, olasz mesterek műve. A bécsi, illetve az osztrák selyemipar az 1780-as években már megizmosodott, a konkurrencia is erősen kifejlődött. A vállalkozók új működési területeket kerestek, s figyelmük a selyemiparra kedvező körülmények miatt Pest-Buda felé fordult.

57 A pesti selyemgyárakat jórészt ezek a bécsi és osztrák mesterek, vállalkozók alapították. Valero István és Tamás manufaktúrája. Az első manufaktúra, amelynek alapítására az alább ismertetett körülmények miatt 1776-ban került sor. A spanyol eredetű Valero-család még III. Károly korában telepedett Bécsbe, hazájából, Spanyolországból hozva magával a selyemkészítés tudományát. A gyáralapító Valero-testvérek már Magyarországon születtek (Valero István 1744-ben Pesten, Valero Tamás pedig 1746-ban Budán).

58 Alapítási kísérletük első színhelye még Bécs volt, 299