Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Nagy István: A manufaktúra-ipar kialakulása Pest-Budán = Razvitie manufakturnoj promyšlennosti v gorodah Pest i Buda 285-342

tív, hanem negatív értelemben nyilvánult meg. A bécsi udvar ugyanis az ipartámogatást csak az osztrák örökös tartományokra terjesztette ki, s ennek érdekében a magyar ipart elnyomta, s az ország gazdasági erőforrásait az osztrák ipari érdekek szolgálatába állította.

4 Bécs egyébként gazdasági politikájának merkantilista korszaka előtt is — a merkantilizmus már a XVII. század végén jelentkezik Ausztriában, azonban csak a XVIII. század második felében, a hétéves háború után válik a bécsi politika uralkodó irányzatává — a gazdasági elnyomás eszközeivel élt a török uralom alól felszabadult Magyarországgal szemben. Ez a súlyos adók, katonai terhek kivetésében, az állami jövedelmeknek összbirodalmi célokra való felhasználásában nyilvánult meg, mindez bénítólag hatott a magyar gazdasági fejlődésre. A nagyipari fejlődés feltételei Pest-Budán a XVIII. században E feltételek kialakulásáról csak a török uralom megszűnése, a visszafoglalt részek gazdasági életének helyreállítása után lehetett szó. Vizsgáljuk meg először a kereskedelem fejlődésének, illetve a kereskedelmi tőke kialakulásának kérdését. A kereskedelemből származó tőkefelhalmozódás legfontosabb forrása a külkereskedelem. A külkereskedelem tekintetében Pest, Buda és Óbuda nem volt olyan kedvező helyzetben, mint a nyugati országok városai. A három város messze esett az akkori világkereskedelem fő útvonalától, amely az Atlanti-óceán partvidékén húzódott végig. Beleesett azonban abba a másodrendű kereskedelmi útvonalba, amely Ázsiát a Balkánon keresztül kötötte össze Európa középső és nyugati részeivel. Ezenkívül még a Kelet-Európából Nyugat-Európába irányuló kereskedelem is számításba jött a magyar városoknál. Vegyük szemügyre először a török birodalom európai területéről, az Alduna vidékéről Pest-Budára irányuló kereskedelmet. Ezt az 1718. évi passzarovici kereskedelmi szerződés tette lehetővé, amelynek értelmében a török és a magyar, illetve a német kereskedők 3% vám fizetése mellett szabadon vihették át áruikat a déli határon. Ezt a kedvező helyzetet elsősorban a balkáni kereskedők (a magyar történelem általában görög kereskedőknek nevezi őket) használták ki. Egyik fő gyülekező helyük Pest városa lett, de Budán is nyitottak üzleteket. A pest-budai tőkeképződés szempontjából jelentőségük azért nem volt nagy, mert vagyonukat rendszerint hazájukba vitték ki. A görög kereskedőket a pesti és budai kereskedőtestületek (céhek), a bécsi és a magyar kormányzat is állandóan üldözte; általában csak török eredetű árunak nagybani eladását engedélyezték számukra. A század második felében (1772-ben) a passzarovici béke által biztosított vámkedvezményt megvonták a görög kereskedőktől, úgyhogy üzleteiket korlátozni voltak kénytelenek. A tilalom alól csak akkor mentesültek, ha letéve a hűségesküt családjaikkal letelepedtek Magyarországon. A század végén a legtöbb pesti és budai görög kereskedő letette a hűségesküt, áthozta családját, s Pest-Buda élénk balkáni kereskedelme hanyatlásnak indult.

5 287