Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

Még kevesebbet tudunk a déli külvárosról (nova villa). Plébániatemplomának Szt. Márton volt a patrónusa, helyét és építésének korát Fitz határozta meg.

56 A déli külváros (nova villa) Szt. Márton-templomát 1150 körül építették, s ez az egyetlen korhatározó adatunk a település kronológiai szempontjából. A belső városnak ugyanis feltétlenül 1150 előtt kellett keletkeznie, ha az „új" település a XII. század derekán kapott plébániatemplomot. A belső város korát ez még önmagában véve nem határozza meg, hiszen a belső város egyes részei már I. István uralkodása végén állottak. Az a tény pedig, hogy a XI. század elején már állt a bazilika, még nem határozza meg a polgárság jelenlétét. De ha a későközépkori oklevelekben a castrum megelőzi a külvárosokat és azok egyike 1150 előtt keletkezett, akkor nyilvánvaló, hogy a belső város mint városi képződmény is 1150 előtt keletkezett. Az 1237. évi oklevél is megerősíti ezt a feltevést. A XIII. század elején már általános szokássá vált, hogy a „régi" alapításokat a szent királyoknak, vagy egyenesen Szt. Istvánnak tulajdonították és a legkevésbé sem csodálatos ez Fehérvár esetében. Más oklevelekből azonban tudjuk, hogy IV. Béla idejében, még a tatárjárás után is emlékeztek III. Béla korára és intézkedéseire.

57 A „régi" intézményeknek tehát III. Béla előttieknek kellett lenniük. Ebből kiindulva a polgári szervezet kialakulását még III. Bélát megelőző korra kell tennünk. A topográfia és a privilégium ugyanezt a következtetést teszi lehetővé: a fehérvári polgárok jogának a XII. század első felében — legkésőbben a század derekán — kellett kialakulnia. A XII. század első felében adományozott fehérvári városi kiváltságok teljesen sohasem érvényesültek a középkor folyamán magában a belső városban sem. A belső városban nemcsak polgárok laktak. Ott volt a káptalan, az ország egyik legelőkelőbb egyházi intézménye, amelynek immunitása kiterjedt a városban élő káptalani jobbágyokra is.

58 Még 1543-ban is külön írták össze a káptalannak a belső városban levő portáit, és ebből az összeírásból tudjuk, hogy a káptalan jobbágyainak külön bírájuk volt.

59 Ugyancsak külön földesúri hatóság alatt állottak a veszprémi püspök

60 és talán a Szt. Imre-kápolna jobbágyai is.

61 A polgárság aligha gyakorolhatott joghatóságot a királyi palota személyzete vagy a városban élő fehérvári ispán felett. A belső városon belül tehát különböző jogállású népelemek között helyezkedett el a polgárság a maga szervezetével. Ma már nem állapítható meg, hogy a polgárság szervezete területi vagy csupán személyi szervezet volt-e; azaz nem állapítható meg, hogy a város egy részén a polgárság joghatósága alá tartozó telkek zárt egységet alkottak-e, vagy elszórtan feküdtek a városban. A fennmaradt forrásokból erre vonatkozólag nem vonhatunk le egyértelmű következtetést, és csak gyaníthatjuk, hogy nem területileg zárt egységre, hanem a polgárok személyére vonatkozott a „fehérvári jog". Érre mutat egyrészt az, hogy királyaink mindig a fehérvári polgárok kiváltságát és nem Fehérvár kiváltságát adományozták,

62 másrészt az a tény, hogy amikor 1485-ben a város a bor behozatalát és árusítását kívánta szabályozni, azt a város. 25