Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth Andrásné Polónyi Nóra: Műszaki munkálatok Pest városában a XVIII. században = Wasserbauten und andere öffentliche Arbeiten der Stadt Pest im 18. Jahrhundert 241-283

a határ homokos térszínén.

26 Nagy áradásai nincsenek, azonban a tavaszi esőzések idején kismértékben ki szokott önteni, s a víz visszahúzódása után partjai mellett kisebb-nagyobb mocsaras területek maradnak, illetve a már meglevő mocsarak felülete megnövekszik. A legmelegebb nyáron sem szárad viszont ki, mivel a futóhomokos feltalaj alatt elterülő agyagréteg mindig tartalékol számára megfelelő mennyiségű vizet.

27 B talajvizekben lelik eredetüket különben a pesti határnak egyéb, a Rákostól és a Dunától távolabb fekvő, hol vizes, hol kiszáradó kisebb-nagyobb mocsarai is, amelyeket a források különböző neveken, a térképek pedig rendszertelen módon jelölnek meg.

28 Általában e mocsarak időszakos jellegének legfőbb okozója a pesti határban a század folyamán korlátlanul uralkodó futóhomok volt. Térszínformáló hatása rendkívül jelentős befolyással volt egykor a terület vízviszonyaira és vízműszaki létesítményeire. Witsch Rudolfnak, a bánsági német határőrezred földmérőjének, majd a Batthyány-család mérnökének (akinek a Városliget kialakításával kapcsolatos működésével még foglalkozni fogunk) a magyarországi homokpusztaságok hasznosításáról írt könyve alapján felmérhetjük a kérdés jelentőségét s megérthetjük, miért tulajdonítottak ennek két évszázaddal ezelőtt oly nagy jelentőséget.

29 A néha hat hétig szüntelenül fújó szél nyomán — írja szerzőnk a pesti határban szerzett tapasztalatai alapján — szörnyű pusztítás keletkezett. Pár óra alatt homokdombok keletkeztek és tűntek újra el nyomtalanul. A termőföldeket, sőt a fiatalabb facsemetéket is a homok teljesen betemette. A Duna egyes sekélyebb részei is feltöltődtek, bennük a felhalmozódó homokból szárazabb idő esetén új szigetek emelkedtek ki.

30 A nagy fáradtsággal és sok költséggel létesített műszaki létesítmények hasonlóképpen áldozatául estek a homoknak. Az ellene való védekezés elméleti vagy gyakorlati módozatainak vizsgálata így a korszak egyik jelentős problémája lett. A pesti határ kultúrtájjá való átalakítását szolgálták a Rákos patak és a mocsarakkal kapcsolatos vízépítési munkálatok is, amelyek már a század 40-es éveiben a Rákos árok szabályozásával s a vizafogói csatorna létesítésével egy időben elkezdődtek. A Rákos patak szabályozási munkálatait a folyását végig kísérő gazdag rétek megvédése céljából indították meg. A rákosi rétek dús, tőzeges földje a XVIII. században a pesti határ legértékesebb része volt, amelynek értékét a körülötte elterülő homokpusztaság még jobban növelte. A Rákos gyakori áradásai nagy kárt okoztak a réttulajdonosoknak, mivel egy-egy kiöntés után a szokásos szénamennyiségnek csupán felét tudták lekaszálni.

31 A szabályozási munkálatok legelőször a Rákosnak az egykori városi malom és a Rákosi fogadó közötti, illetve a hajdani Hatvani (mai Kerepesi úttól délre eső szakaszán indultak meg, amely a patak egyik legmocsarasabb, állandóan elöntéses területe volt. 1742-ben határkijelölési és szabályozási céllal a patak túlsó partján — itt húzódott ugyanis a városi határ! — levezető csatorna és töltés létesítését határozták el a réttulajdonosok költségére. Ugyanakkor a pontos határmegvonás és a 247