Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107
a várostól fallal elválasztották őket. 40 Sajnos, nem tudjuk, hogy a győri püspökvár is ebben az időben keletkezett-e? 41 Az erődítés jellege erősebben domborodott ki Pozsony várában is, de itt a határ közelsége miatt a fejlődés fordított irányban zajlott le, a káptalant telepítették ki a várból a XII—XIII. század fordulóján. 42 A XII. század folyamán — úgy látszik — megszaporodott a vásáros helyek száma is. A XI. században a megyei székhelyeken kívül még alig van egy-két vásárról tudomásunk, a XII. században egyre több olyan telepet ismerünk, ahol vásárokat tart a király. 43 A vásáros helyek megszaporodásának oka nem egészen világos. A XII. század derekán még aligha lehetett élénkebb az árucsere, mint fél századdal korábban; Abu Hamid és Idrisi egybehangzóan az agrárcikkek olcsóságáról beszél. Van azonban Abu Hamidnak egy megjegyzése, amely megváltoztatja eddigi ismereteinket és nagy jelentőségű. Mindeddig úgy tudtuk, hogy a középkori Magyarország jelentős nemesfémbányászata a XIII. század elején indult meg (Selmecen és Radnán ezüsttel), és a XIV. században virágzott fel nagymértékben, amikor Körmöcön és Nagybányán aranyat találtak. 44 Nos, Abu Hamid kifejezetten azt írja, hogy Magyarországon aranyat és ezüstöt termelnek ki. Tudjuk, hogy hazánkat a nyugati kereskedők szemében a nemesfém tette vonzóvá, a Velencével kötött 1217. évi kereskedelmi szerződésben ezt nyíltan be is vallották. 45 Mindeddig az volt az általános felfogás, hogy bár Magyarországot a XII. században a keresztes hadjáratok nyitották meg a nyugatiak előtt, nyugati érintkezéseink azonban csak a XIII. században — az ezüstbányák megnyitása után — váltak rendszeressé. Abu Hamid tudósítása nyomán most azt kell állítanunk, hogy nyugattal való kereskedelmünk megindulása korábban következett be, semmint Bizánc (1204) és Kijev (1240) eleste a déli és keleti szomszédsággal folytatott kereskedelmünket erőszakosan megszakította volna. Városhálózatunk megerősödése, vásáros helyeink számának szaporodása, a nyugat érdeklődése meginduló nemesfém bányászatunk iránt — ezek a XII. században lejátszódó gazdasági átalakulás legfontosabb vonásai. A társadalmi változások elkerülhetetlenül követték a gazdaságiakat. A későbbi városok kialakulása szempontjából döntő volt az idegen, előbb francia és flamand, majd a német telepek megjelenése és az immunitás rendszerének meghonosodása. A XII. század folyamán Magyarországon megjelenő és letelepülő nyugatiak túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkozó lakosok voltak. A korai bevándorlók közül egyedül a latinusoknak nevezett 46 franciák vagy flamandok voltak városalkotók. Megtaláljuk őket az ország akkori két fővárosában, Esztergomban és Fehérvárott, s az első magyar városi kiváltságok, a régebbi történetírásunk szerinti „fehérvári jog" is velük lehet kapcsolatban. A fehérvári kiváltságokról IV. Béla királynak egy 1237. évi oklevele azt állítja, hogy azt még I. István adta a fehérváriak23
