Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

2. Az egyes adónemeket illetően: a) A porció 1701 — 1702-ig nem volt elviselhetetlen a város számára, illetőleg nem volt elviselhetetlenebb, mint más városokban. Összegszerűen a 90-es évek közepe óta évi 2000 forint körül mozgott (1698 körül egyszer ezen összeg fölé emelkedett), 1701-ben viszont 2600, egy évvel később 3600 forintra emelkedett. Ezek az összegek már meghaladták a város fizetőképességét, ami viszont a privilegiális küzdelem kiéleződéséhez vezetett. b) A service — jellege következtében — lényegesen kellemetlenebb teher volt. Összegszerűen a korszak második felében évente kb. 1300 forintot tett ki, azonban voltak különlegesen nehéz esztendők, mint például az 1702-es év, amikor rövid pár hónap alatt ez az összeg 3000 forint körüli összegre emelkedett. c) A telekkönyvi díjak összegszerűségeit nem ismerjük. Azt, hogy tekintélyesek lehettek, mutatja: a tanács 1696-ban 2000 mázsa gabonát ajánlott fel a jogok átadásáért. d) A hegyvám és a fogyasztási adó összegszerűségei felől szintén nincs adatunk. Az accisára vonatkozó 1702. évi adat (720 forint) nem tárgyilagos, mivel egy erősen accisaellenes időszakból származik. e) A termény tized — város mezőgazdaságának fejletlenségére való tekintettel — nem lehetett jelentős. 3. A város általános gazdasági helyzete — a rendelkezésre álló elszórt adatok, valamint a pénztárkönyv tanúsága szerint — a felszabadulást követő évtizedekben általában kedvezően alakult. Ezt a következő tényezők magyarázzák: a) A város kedvező gazdaságföldrajzi fekvése, a folyamparti elhelyezkedés lehetővé tette a hajózásba való közvetlen bekapcsolódást (raktárhelyek a rakparton, a vásárterekhez közel). A sík vidéken való fekvés az országos úthálózatba való közvetlen bekapcsolódás lehetőségét jelentette. (Budát hegyi fekvése ettől a lehetőségtől bizonyos fokig megfosztotta.) b) A kedvező gazdaságföldrajzi fekvés előmozdította a város kereskedelmi fejlődését. Ezt azonnal, a felszabadítást követően helyesen felismerte a kamarai igazgatás, elsősorban Werlein inspektor. Ennek köszönhette a város az országos vásárok korai engedélyezését, városi jövedelmeinek tekintélyes részét, ami viszont bizonyos anyagi biztonságot hozott magával. c) A városban kezdettől fogva nem csak németek telepedhettek meg, hanem magyarok és szerbek is. Ez tagoltabb, élénkebb, vállalkozóbb társadalmi formák kialakulását tette lehetővé, ami viszont a belső gazdasági erők egészséges fejlődése szempontjából volt jelentős, d) A város belső pénzgazdálkodása — ismételten hangsúlyozzuk: a rendelkezésünkre álló elszórt adatok tanúsága szerint! — a fentiek szerint reálisan alakult. Nem voltak felesleges személyi jellegű kiadásai, s a városi létesítmények hosszú sora

71 arra mutat, hogy a rendelkezésre álló összegeket célszerűen használták fel. (Erre jó példa az is, hogy amikor Szirmay István ítélőmester Budát az ősi kiváltságlevéllel kapcsolatban 233