Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

egyházi szervek ellentéte, politikai bizalmatlansága még évekig tartott, és végül azzal a megoldással végződött, hogy a kamara a püspököktől bérbe vette a tizedet.

58 Nyilvánvaló, hogy mind az ellentétnek, mind később a megegyezésnek végső fokon a „misera plebs contribuens" látta kárát; kitűnik ez például Werlein egy felterjesztéséből is, amely szerint a porció és kilenced, valamint a püspöki tizedrész kereken a termés egyharmadát veszi el a parasztságtól. 59 A városokat egyelőre nem érintette a tizedkérdés. Az 1689. évi első mentesség a terménytizedre is vonatkozik. A mentes évek letelte után újból szigorú rendelkezések érkeztek a tized befizetésére; az 1696. évi második mentesség viszont erre az adóra nem terjedt ki. 1698-ban a város már kétévi tizedtartozás elengedéséért folyamodott.

60 Két évvel később a pesti plébános lépett fel azzal, hogy a tizedjövedelmet bérbe óhajtja venni. Ez azt jelentette, hogy a plébános vállalja a kamarának fizetendő bérösszeg lefizetését, viszont szabad kezet kap a behajtás terén. A város nem helyezkedett elutasító álláspontra, azonban a kamarai igazgatóság a kérést az igazgatósági könyvelőséghez tette át. Véleményét nem ismerjük, azonban feltehetően nem adta hozzájárulását, mivel az ügyre vonatkozóan további adataink nincsenek.

61 * A városi számadáskönyvek fent már említett hiánya miatt még kevesebb összegszerűséggel rendelkezünk a városi bevételeket és kiadásokat illetően. Ezen a téren szinte kizárólag az 1703—1704. évi, egy év adatait tartalmazó pénztárkönyv áll a rendelkezésünkre. A tanácsülési jegyzőkönyvek és az iratanyag korántsem adnak teljes képet, mivel túlnyomó többségükben a város részére végzett kisiparos munkálatok költségeire vonatkoznak, a város általános gazdasági és pénzügyi helyzetéről viszont nem adnak összefoglaló képet. Az 1703—1704. évi számadáskönyv adatainak vizsgálata előtt szükséges a városi jövedelemforrások és kiadások általános ismertetése. A változatos jellegű adóteher mellett kicsiny a jövedelemforrások száma. Ezek között komoly helyet foglalnak el a vásártartással kapcsolatos jövedelmek, elsősorban a kövezetvám, amelynek jogát a város 1692-ben kapta meg. Behajtását a város komolyan vette; így például a tabániak panaszolták, hogy Pesten őket parasztokként kezelik, ami jövedelmeikre káros.

62 A vásártartással kapcsolatos másik, jelentősebb jövedelemforrás az árusítóhelyek bérbeadása volt. Az 1699. évi szabályzat szerint az ún. ,,Standtgeld" nagy kereskedőbódé után 12, kisebb után 6 forint volt. Az iparosok — iparáguk keresettségi foka szerint — 6, illetve 3 forintot fizettek.

63 Jelentős jövedelemforrás volt a bérleti díjak csoportja. Ezek a jövedelmek a város kezelésébe idővel átkerült regálé jogok bérbeadásából származtak. Kiaknázásukat az első adómentességi periódus lejárta után kezdte meg a város. 1695-ben a városi bormérést kapta bérbe két évre Graf János, 325 forint bér fejében. Ugyanekkor a városháza épületében levő üzlethelyiséget Sautermeister Frigyes vette bérbe. 1696-ban Modauer 228