Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

J Korábbi tanulmányunkban kifejtettük, milyen jelentős mértékben szerepeltek a város privilegiális politikai küzdelmében a telekkönyv kezelésével kapcsolatos kérdések.

40 A kérdés elvi oldala a város szabad királyi városi földesúri joghatóságának kérdése volt; a joghatóságot a kamara nem ismerte el, a telekkönyv vezetését nem adta ki a kezéből, s csupán a privilégium megszerzése után (Budán 1705-ben, Pesten 1706ban) került a telekkönyv városi kezelésbe. A kamarai igazgatóság merev ellenállását nem csupán a telekkönyvvel kapcsolatos anyagi haszon indokolta. Politikai ütőkártya is volt a telekkönyv a kamarai igazgatóság kezében, mivel így a város beleszólása nélkül tudott ingatlanadományt juttatni mindazoknak, akik érdekeit hűségesen szolgálták a város önállósági törekvéseivel szemben. Az első telekkönyvi felvétel 1687 és 1691 között történt. Ekkor a városok még nem voltak olyan állapotban, hogy ezt a feladatot el tudták volna látni. így magától értetődően került kezdetben a telekkönyv vezetése a kamarai igazgatóság kezébe. Mindkét városban az alsó-ausztriai telekkönyvi rendtartást vezették be. A munka kezdetben bizonytalanul indult, mivel 1687-ben a városfalon kívül még nem volt teljesen nyugodt a helyzet,

41 azonban később erős ütemben folytatódott. A város részéről hamar megnyilvánult a telekkönyv városi kezelésbe vételére irányuló szándék. 1691-ben a kamarai igazgatóság — előfordult esetek kapcsán — jelzi, hogy tudta nélkül a városok vagy magánszemélyek semmilyen ingatlant nem vehetnek birtokba. Bizonyos enyhülés mutatkozott két évvel később, amikor az igazgatóság a szőlőbirtokok esetében hajlandónak mutatkozott volna a telekkönyvek átadására.

42 A telekkönyvért való küzdelem 1695-ben lángolt fel újra, amikor új telekfelmérésre került sor, amelyet két év alatt Budán Hiltl Farkas Márton, Pesten Greischer Mátyás végzett el.

43 Az új felvétellel kapcsolatban a városi tanács az udvari kamarához 1695. június 25-én kelt felterjesztésében indokolta meg álláspontját, amelynek lényege az volt, hogy a telekkönyv városi kezelésbe vétele nélkül nem képzelhető el a politikai berendezkedés normalizálódása s nélküle a város képtelen eleget tenni adófizetési kötelezettségeinek. A tanács kompromisszumos javaslatát az igazgatóság az egységes birodalmi telekkönyvezési rendszerre való hivatkozással utasította el. A pesti tanács e sikertelenség után sem tett le szándékáról: így például 1697 őszén 2000 mázsa búzát ajánlott fel a telekkönyv városi kezelésbe való átengedéséért — újból sikertelenül.

44 A városnak és polgárainak a telekkönyvvel kapcsolatos helyzet komoly városi jövedelem elmaradását jelentette. Adásvételi- és zálogszerződés esetén minden 1 Ft után 1 kr, tulaj donlevél, be- és kitáblázás esetén 1 Ft 30 kr volt a díj, a tulaj donlevél kivonatáért 15 kr-t, minden egyéb másolatért 6 kr-t kellett fizetni. Az 1689. évi első adómentesség kiterjedt a telekkönyvi díjakra is; ezután azonban a kamara egyre szigorúbban követelte a díjak beszedését. A századfordulóra a fejlődő város az 1696-ban befejezett második telekkönyv kereteit is széttörte. Bkkor már a város vetette fel az új 224