Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Tóth András: Pest közterhei és városgazdálkodása a visszafoglalástól a Rákóczi-szabadságharcig = Die öffentlichen Lasten und der städtische Haushalt Pests in der Zeit von der Rückeroberung der Stadt bis zum Freiheitskrieg Rákóczis 213-240

rendelkezésünkre, az egyik 1698-ból, a másik 1701-ből.

32 Az adóztatás alapja mindkét évben elsősorban a családok, illetve a házingatlan, másodsorban az állatállomány és a terméseredmények voltak. Mellettük még lényegtelen vegyes tételek szerepeltek. Számszerűen a kimutatások a következő oldalon mellékelt táblázat adatait nyújtják. A táblázat, valamint már említett adataink egybevetése alapján a következőket állapíthatjuk meg: 1. 1698-ban lényegesen magasabb volt a kivetés, mint 1701-ben. Utóbbi évben összesen csupán 2014 magyar forint 83 dénár (forrásunkban a végösszeg tévesen 1942 Ft 28 d. !). Családonként 1698-ban 3 forintot szedtek, szemben az 1697. és 1701. évi 2 forinttal. 1698-ban számos oly adótárgyat is adóztattak, amelyet 1701-ben egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben vontak adó alá. így például a városi pincéből kimért 894 akó bor után akónként 10 dénárt róttak ki, amit 1701-ben nem említettek. 1720 akó új borra akónként 25 dénár volt az adó, szemben az 1701. évi 10 dénárral. A sörre kivetett adó sem szerepelt 1701-ben. Mindezeken felül 1698-ban a lakbérekre 10%-os, az egyes iparokra 1 — 16 forintos adót vetettek ki. 2. 1701-ben nemcsak differenciáltabb az agrárproduktumok megadóztatása, hanem erősebb is, s ami a legfontosabb: nagyobb termelési volument illet. Amíg a gabonaféléknél lehet egyszerűen jó termésről szó, az állatállomány, különösen a tehenek számának megnövekedése kétségtelenül a mezőgazdaság, ezen belül különösen az állattenyésztés fejlődésének irányába mutat. 3. Ugyanerre enged következtetni az is, hogy 1701-ben a kézművesiparra nem vetettek ki adót. 4. A kamarai pénzügyigazgatás valóban nem állt hivatása magaslatán, amikor az adóalap és a kivetés közti reális kapcsolatot nem tudta megteremteni — ezt más szavakkal az 1699. évi rendelet is megállapítja. 5. Bz a pénzügyigazgatási szervezetlenség — amely nem csupán a porció terén érvényesült — nagymértékben hozzájárult a város anyagi nehézségeinek kialakulásához. 6. Mindennek ellenére kb. 1701-ig a város porcióterhei nem voltak elviselhetetlenek. Az ez irányú panaszok minden más, kevésbé vagy jobban terhelt város közigazgatási frazeológiájában egyaránt előfordultak. 1701-ig a pesti kimutatható hátralékösszeg sem volt — az egy 1698-as évet kivéve — jelentős mértékű. 7. 1701 után a porcióteher jelentősen emelkedik, ennek megfelelően emelkedett a hátralék is: a legmagasabb 1703 elején volt 6700 Ft összegben. Ha azonban ezt a maximális összeget egybevetjük a Buda által 1703-ban valóban befizetett 15 000 Ft hátralékösszeggel, s ha ezt a két adatot továbbmenően összevetjük azzal, hogy 1702-re Budát kb. 6300 Ft, Pestet 3600 Ft porcióval terhelték: megállapítható, hogy Pesten a kimutatható maximális hátralékösszeg a felemelt porció 186%-a, Budán viszont 238%-a. 8. Mindebből az adatok hiányos volta ellenére is leszögezhetjük, hogy Pesten a porcióteher kevesebb nehézséget okozott, mint Budán. 221