Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)
Kubinyi András: Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában = Narodnye dviženiâ v Budapešte v epohu feodalizma 7-15
a XVIII. században tapasztalt — jelenségek is, amikor a legényszervezetek levelezéssel bojkott alá vetik mestereiket. A sztrájkok kitöltik az egész félszázad történetét. Legjelentősebb közöttük a cipészlegények 1836. évi mozgalma. Már 1835-ben írásba foglalták sérelmeiket, amelyek között meg kell említenünk az elhelyezésükkel kapcsolatos panaszt: a mesterek nem adtak ágyat nekik, földön aludtak, és ezért többen megbetegedtek. 600 cipészlegény több napos sztrájkja adott nyomatékot kívánságaiknak. A városi tanács egyeztetni próbált, a legények eltávozással fenyegetőztek. Intézkedés azonban nem történt, és ezért a következő, 1836-os év tavaszán a legények újból beszüntették a munkát. A legények egységes fellépése megakadályozta a néhány sztrájktörőt is a munka felvételében. Mivel kívánságaik nem teljesültek, a legények a vándorkönyvek kiállítását is kérték. A városi elöljáróság ki is adta a könyvet 200 legénynek, remélve, hogy ezek eltávozván, a többit könnyebben tudják engedelmességre szorítani. A legények azonban nem távoztak el, és ezért a városi uralkodó osztály erőszakos eszközökhöz nyúlt. Igénybe véve a katonaság segítségét is, a városi rendőrség megtámadta á legényszállást és 89 legényt letartóztatott. A XIX. századnak 1848 előtti legnagyobb pest-budai forradalmi mozgalma, az 183l-es koleramozgalom azonban már nem céhmozgalom. A párizsi forradalmak hatására a pesti radikális értelmiség már a lázadás kitörése előtt szervezkedni kezdett; röpiratokat gyártottak, amelyben lefektetett követeléseiket 1848 valósította meg. A forradalom kitörésére a kolera miatti vesztegzár adott közvetlen okot. Az egyetemi hallgatóknak sikerült a munkásságot maguk mellé állítani, a tömeg vörös zászlók alatt vonult fel. A hatóságok katonaságot vetettek be, a kitört harcban hét felkelő meghalt, tizennégy súlyosan megsebesült. A halottak és sebesültek több, mint fele munkás volt. A század közepe felé egyre jobban nő a nyomor, vidékről egyre többen költöznek Pestre, megnő az ipari tartaléksereg. Újpesten kívül a Pest környéki jobbágyfalvakban is ugrásszerűen megnő a hazátlan zsellérek száma. Bzek, a városban munkaalkalmakat kereső, de a drágaság miatt külterületen letelepedő zsellérek a későbbi peremterületi lakosok ősei. A céhlegények most kezdik észrevenni, hogy a feudális céhrendszer nem nyújt nekik semmi reményt helyzetük megváltoztatására, és ezért most már céhellenes hangokkal is találkozunk a céhlegény mozgalomban. 1847 januárjában a céhlegények fáklyásmenetben vonultak Nyáry Pál Pest megyei másodalispán elé, követelve a céhek és a privilégiumok megszüntetését. Találkozunk az első manufaktúramozgalommal is, az óbudai hajógyár magyar szakmunkásai tiltakoznak az ellen, hogy kevesebb bért kapnak a németeknél. Bbben a helyzetben találja Pest-Budát az 1848-as szabadságharc kitörése. Nen feladatunk a március 15-i események taglalása: köztudomású, hogy a Petőfi-vezette radikális értelmiségi ifjúságnak a főváros népének fellépése adta meg a döntő szót, és az is, hogy a forradalom későbbi szakaszában is a baloldal támaszát Pest népe jelentette, így a szeptemberi fordulat alkalmával. 13