Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146

176 L. 174. jegyzet. 177 Zágráb 1288-ban: Tkalcic, Mon. civ. Zagr. I. köt. 60. stb. 178 Esztergom 1255-ben: Mon. Strig. I. köt. 431. 179 Az Ubulfiak érdekében vizsgálatokat végzett III. András idején Németi, Szőllős és Nagyszász: Hazai Okmánytár. VII. köt. 277, 308. — Ugyanebben az ügyben a váradi káptalan is intézett jelentést az uralkodóhoz: Uo. 276. 180 Szentpétery, Magyar oklevéltan . . . 125. 181 Uo. 127. 182 Uo. 128. Privilegiális relatio csak akkor készült, ha nem történt ellentmondás. 183 Ez már elég korán, IV. Béla idején előfordult; Holub J., Zala megye története a középkorban. I. köt. Pécs 1929, 104— 105. Késői példa: Sümeghy £>., Sopron vármegye levéltárának oklevél gyűjteménye. I. rész. Sopron 1928, 160—161. — A XIV. századi Ars notarialis példái viszont oly esetekre vonatkoznak, amidőn a megye királyi emberrel együtt jár el: M. G. Kovachich, Formulae solennes stylL Pesthini 1799, 15. kk. 184 A királyné egy általa vásárolt házat ajándékozott el, így került oda a királynéi ember. Dl. 100032. 185 Hóman B., A magyar városok az Árpádok korában. Bp. 1908, 118. kk. 186 Uo. 103. kk. 187 1244. évi pesti kiváltságlevél szerint: Bp. oki. eml. I. köt. 42. 188 A 184. jegyzetben idézett budai oklevélben: „ . . . qui abinde ad nos redevîntes nobis voce consona retulerunt." Vö. az Ars notarialisban: „qui tandem ad nos reversi nobis uniformiter retulerunt." Kovachich i. m. 4. 189 Iványi, Eperjes ... 16. — Uő., Debrecen és a budai jog. A Debreceni Tisza István tudományos társaság I. osztályának kiadványai, I. köt. 7. sz. Debrecen 1924, 20. 190 A hiteleshelyi registrumokra: Eckhart i. m. 84. kk. — Szerinte a királyi registrumvezetés a hiteleshelyiek mintájára történt. Uo. 91. — Buda városkönyvére: 197. jegyzet. Már Auner M. (Az erdélyi szászok oklevelei a XV. sz. kezdetéig. Besztercze 1912, 42. kk.) rámutatott arra a lehetőségre, hogy a városkönyvvezetés a hiteleshelyi lajstrom vezetés mintájára készült. 191 Szépen fejezi ki a város joghatóságának királyi eredetét és a joghatóságnak a hiteleshelyszerű működéssel való kapcsolatát Radna város 1268. évi oklevelének corroboratiója. Zimmermann— Werner i. m. I. köt. 100. Lásd még ezekre az Ars notarialis 31. fejezetét: Kovachich i. m. 21. 192 K. Mollay, Das Ofner Stadtrecht. (Monumenta Historica Budapestinensia. I. köt.) Bp. 1959, 129. — Valószínűleg ez is oka lehet annak, hogy 1343-ban maga a tárnokmester is mint budai polgár szerepel. Dl. 3554. 193 Ezt még Werbőczi is elismeri. Tripartitum. Pars. III. Tit. 13. (Kolosvári— Óvári-féle kiadás. Bp. 1897, 394.) — Vö. még: Mollay i. m. 129. 194 1323-ban pl. pozsonyi polgárok a város előtt adnak el megyei birtokot a káptalannak (Mon. Strig. III. köt. 29—30). 1270-ben pedig fehérvári polgár vásárol birtokot a város előtt. (Dl. 83130. stb.). 195 Kovachich i. m. 21. kk. — A városi oklevéladó működést Erdélyben Auner is (i. m. 57) kapcsolatba hozza a hiteleshelyi okleveles gyakorlattal. 196 Szentpétery, Magyar oklevéltan. 233. 197 Mollay i. m. 80—81. A városkönyvbe minden fontos „under der stat sigil" pecsételt oklevél szövegét be kell másolni, „Auf das, ob einem menschen sein prief verloren oder verprandt oderr sunst vnder, christen oderr luden entpfrömbt worden, so sol man dem selbigen menschenr ob er des pegert des rechten helfen mit anderen statbriefen

. . .." 198 Podhradszky i. m. 777. 199 IV. László megerősíti és bővíti: Bp. oki. eml. I. köt. 157— 158. 200 p

r Q fa Fracheto, Vitae fratrum ordinis praedicatorum necnon cronica ordinis ab anno MCCIII usque ad MCCLIV. Leovanii 1896, 337-338. - B. Humberti de Romanis quinti praedicatorum magistri generalis, Opera de vita regulari, édita curante Pr. J. J. Berthier. II. köt. Roma 1889, 486. — E. Marlene—U'. Durand, Thesaurus novus anecdotarum. IV. köt. Paris 1717, 1702—1704. — A hely 137