Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146

ellenére nem mondhatjuk, hogy a kispecsét ábrázolása ekkor már Buda végleges címere, noha amikor a XV. század elején vésik Buda címereit, a titkospecsét és a kispecsét képét veszik alapul

265 (26. kép). A legkisebb budai pecséten ábrázolt háromtornyú vár megint más típus. A török idők alatt megint újabb pecsétet véset Buda városa, amelyen ugyan szintén háromtornyú várat ábrázolnak, ez azonban egyik eddig használt típussal sem egyezik

266 (27. kép). Buda végleges címere csak a török idők után alakul ki. A visszafoglalás után megszakad ugyan a jogfolytonosság, az első pecsét nem a háromtornyú várak családjába tartozik, hanem egy egyszerű kaput mutat

267 (28. kép), de a XVII. század végén Buda megszerzi János király kiváltságlevelét, amelyből kiderül, hogy a háromtornyú vár Buda ősi címere.

268 Ezt azonosítják valószínűleg a kőcímer ábrázolásával, mert Lipót császár 1703. évi címereslevelében ennek képét festik le

269 (29. kép). Budapest megalakulásáig ez volt Buda címere.

27ft JEGYZETBE *G. A. Seyler, Geschichte der Siegel. Leipzig 1894, 302. - W. Ewald, Siegelkunde. München—Berlin 1914, 39. — G. C. Bascapè, I sigilli dei comuni italiani nel medio evo e neu" età moderna. (Studi di paleográfia, diplomatica, storia e araldica in onore di Cesare Manaresi.) Milano 1953, 65. 2 Bascapè i. m. 70. kk. 8 Lecoy de la Marche, Les sceaux. Paris é. n. 214. kk. — /. Roman, Manuel de sigillographie française. Paris 1912, 107. kk. 4 De csak a város és polgárai ügyében. Vö. a Schwabenspiegel (1273-tól) erre vonatkozó pontjait: 236, 159. és 311. fejezetekben. Idézi: O. Posse, Die Lehre von den Privaturkunden. Leipzig 1887, 66. old. 2. jegyz., 128. old. 1, 3. jegyz. — Ugyanez a helyzet nálunk is: Kumorovitz L. B., Az authentikus pecsét, Turul L (1936) 59. 6

Gárdonyi A., Buda legrégibb pecsétje. Turul XXIX (1911) 115. 6 Uo. 123. 7 Veszprémi Káptalan Orsz. Levéltára. Instr. Reg. P. 236. — Toldy L., Budapest régibb és újabb czimerei. (Klny. az Ország-Világ 1896-os évfolyamából.) Bp. 1896.,, 5. old., bár nem ismerte ezt a lenyomatot, mégis helyesen tételezte fel a pecsét Árpád-kori eredetét. 8 Budapest történetének okleveles emlékei. (A továbbiakban: Bp. oki. eml.) I. köt. (1148—1301). (Csánky D. gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi A.) Bp. 1936, XI. t. 9 Huszár L., Moneta Budensis. Budapest III (1947) 229. — Uő., A budai pénzverés története a középkorban. Bp. 1958, 43. 10 Schmall L., Budapest czimerei. Megjegyzések Dr. Toldy László „Budapest régibb és újabb czimerei" című munkájára. Bp. 1896, 10. 11 Gárdonyi i. m. 120. 12 Uo. 118. kk. 13 Vö.: Bartoniek E., Az Árpádok ércpecsétei. Turul XXXVIII (1924) 16- 18. 14 Pecsétnyomója a Nemzeti Múzeumban van. 15 Bartoniek i. m. 16. — Szentpétery I., Magyar oklevéltan. Bp. 1930, 112. — Kumorovitz L. B., A magyar pecséthasználat története a középkorban. Bp. 1944, 40. 16 Kumorovitz, Pecséthasználat ... 47. 17 K. A. Kehr, Die Urkunden der normannisch-sizilianischen Könige. Innsbruck 1902, 202. — Seyler i. m. 152. kk. — Ewald i. m. 89. kk., 163. kk. - Roman i. m. 30—31. — Skandináv városra példa: Seyler i. m. 160. 18 Kumorovitz, Authentikus ... 56. 130