Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása = Le développement de l'usage du sceau de la ville de Buda 109-146

szak vége felé, az idegen hatásnak erősen kitett nyugati és északi határvidéken találunk ilyeneket. Miklós pozsonyi polgár 1341. évi végrendelete pl. invocatióval kezdődik, keltezéssel folytatódik, utána következik az intitulatió. Még tanú felsorolást is találunk az oklevelén.

157 Chomar Miklós königsbergi polgár szerződése promulgatióval kezdődik és szintén tartalmaz tanúfelsorolást.

158 Hasonló oklevelünk van Sopronból is 1274ből. Itt az oklevéladó ugyan nem városi polgár, de az oklevélre a város pecsétjét is ráfüggesztették.

159 Arengával kezdődik, tanúfelsorolást is tartalmaz, a keltezést pedig actum et datummal fejezi ki. Sopron azonban ekkor különleges szerepet játszik a magyar városi oklevéladásban. Úgy látszik, pecsétjét nem tekintették teljes mértékben hitelesnek, mert ezt az oklevelet, de a későbbi városi kiadványokat is a helyi hiteleshely, a keresztes lovagok preceptoratusa pecsétjével is ellátják. A városi oklevelek is a két szerv, a város és a hiteleshely együttes kiadványai, mindkettőjük nevében kelnek. Az első városi oklevél 1276-ból szintén arengával kezdődik, utána következik a kettős intitulatió (,,Nos"-szal), a promulgatio significamus tipusú, a végén tanúfelsorolással és actummal.

160 A következő, 1278-as oklevél már nem annyira idegen típusú.

161 „Nos"-szal kezdődő intitulatió nyitja meg a szöveget, utána adresse, salutatio, arenga és promulgatio következik. Tanú felsorolás nincs, a keltezés pedig dátummal történik. Ugyancsak a magyar típushoz tartozik egy 1297. évi oklevél is.

162 A magyar fejlődésből kiugró két, 1274., illetve 1276. évi oklevél talán azzal magyarázható, hogy 1273 és 1277 között Sopron Ottokár cseh király és osztrák herceg birtokában van.

163 Összehasonlítva a magyar és külföldi városi okleveles gyakorlatot, kétségtelen rokonvonások mellett sok eltérő vonással is találkozunk. Ausztriában ugyan többségben van az oklevelet intitulatióval (többnyire ,,nos"-os) kezdő oklevél, van ilyen Morva- és Lengyelországban is,

164 más területen invocatióval,

165 adresse vei

166 stb. kezdik a szöveget. De a magyarhoz hasonló típus Ausztriában sem egyedülálló.

167 A lényeges különbség a magyar és a külföldi városi oklevelek között — ami minden osztrák oklevélre is vonatkozik — az oklevelek záró részében található. Szinte kivétel nélkül minden városi oklevélben Németországtól L,engyelországig, Morvaországtól Ausztrián át Dalmáciáig a XIII. századi városi oklevelekben megtaláljuk a tanúfelsorolást. A keltezést többségükben actum et datum, vagy egyszerű actummal. fejezik ki. Egy másik érdekes jelenség, amire fel kell hívnunk a figyelmet: a városi pecséteknek magánszemélyek oklevelein való használata. Erre, mint rámutattunk, csak néhány magyar példát tudunk korszakunkban felhozni, míg szomszédjainknál igen gyakori, hogy egyes személyek városi pecséttel erősítik meg okleveleinket még akkor is, ha van saját pecsétjük. Ilyenkor az intitulatió a személy és nem a város nevében szól, és csak a corroboratióból tudjuk meg, hogy a város pecsétjét felhasználták.

168 Városi okleveleink ezek szerint az általános európai fejlődésből származó hasonlóságok mellett sokban különböznek a külföldiektől. Bzzel szemben minden magyar városi oklevél hasonlít egymásra. De ez a hasonlóság fennáll más magyar oklevéladó szervek kiadványai és a 122