Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A középkori város keletkezésének kérdése a legújabb lengyel irodalomban 570-607

nem volt hajlandó a lengyel alkotóképességet elismerni. Ez az irányzat a hitleri ,,tudomány" germán fölényt hirdető korszakában még jobban kiélesedett. Az északi fajta „fölényét" hirdető munkák logikus befejezése a második világháborúban a lengyel múzeumok, könyvtárak és levéltárak kirablása, a lengyel tudományos élet megszüntetése volt. Az első világháború után a lengyel irodalom is a nyugati várostörténeti fogalmak hatása alatt állott, s még az olyan nagy koncepciójú gazdaságtörténész is, mint pl. Kutrzeba, a német kolonizáció elméletét vallotta 1920-ban megjelent munkájában. Néhány évvel azelőtt azonban Balzer és Tymieniecki megkezdték a német tudományos megállapítások felülvizsgálatát, s 1922-ben megjelent Maleczynski Károlynak a lengyelországi vásárhelyeket tárgyaló tanulmánya.

1 Maleczynski az akkori nyugat-európai irodalom szellemében a lengyel tudósok által már korábban kidolgozott eredményeket foglalta össze és fejlesztette tovább. Miután megállapította, hogy Lengyelországban a korai középkorban igen fontos kelet-nyugati és észak-déli irányú kereskedelmi utak mutathatók ki, arra következtetett, hogy Lengyelországban már a XII. században és a XIII. század első felében a gazdasági élet, különösen pedig néhány mezőgazdasági és iparág olyan fejlett volt, hogy lengyel export és import létezésével kell számolnunk. Ezeken a fontos útvonalakon alakultak ki az első vásárhelyek, s ezeket a XII. századi források (Tietmar, Gallus stb.) civitas és urbs kifejezésekkel nevezték meg. A városbíró intézménye és ennek az intézménynek fejlődése, a regale alakulása és más részletkérdések vizsgálata után részben az említett nyugati, részben lengyel források alapján vonta le Maleczynski végső következtetését : a fontosabb útvonalak mellett fekvő vásárhelyek, amelyek egyben püspöki székhelyek is voltak, gazdasági szempontból már a német kolonizáció előtti időkben is városoknak tekintendők — főképpen a kereskedelemben játszott szerepük miatt. Míg így a XII—

XIII. századi lengyel vásárhelyek a nyugati városok gazdasági értelemben vett előfutárai voltak, addig társadalmi és jogi életükről ugyanez nem állapítható meg, mert az írott források a telepek belső életéről nem adnak felvilágosítást, bár egyes krónikások (Kosmas, Gallus) a városok lakóit cíviseknek nevezték. A német kolonizáció hatalmas jelentőségét Maleczynski ennek ellenére is hangsúlyozta, mint ahogy nem vonta ezt kétségbe Maleczynski lengyel bírálója, a koraközépkori társadalomtörténet művelésében nagy érdemeket szerzett Wojciechowski sem.

2 Bár kettőjük között számos részletkérdésben elég éles ellentét állt fenn, bírálatának összefoglalásában Wojciechowski csatlakozott Maleczynskihez, amikor kimondta, hogy a nyugati mintájú középkori város előfutáraként Lengyelországban már a német település előtt, a XII—

XIII. században olyan gazdasági központok jöttek létre a vásárhelyek alakjában, ahol egyrészt a környező területek ipari termelése összpontosult, másrészt a kereskedelmi utak forgalma csak időnként látogatott kereskedelmi csomópontokat alakított ki. A vásárok alkalmával ide sereglő kereskedők és iparosok lassan állandó 571