Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

50 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése. 1924, 12. 51 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése. 1924, 22. 52 Közgazdasági Értesítő XXVI. évf. 18. szám. Bp. 1939. V. 2., 5. 53 Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése. 1926, 31. 54 Varga i. h. 192. 55 Vö. Incze i. h. 274-276. 56 Homolyai i. h. 14— 15. 57 A Budapesti Gyárak üzemi és termelési statisztikája. Budapest Székesfőváros Statisztikai Közlemények. 59. szám. 10. 58 A csepeli vámmentes kikötő építésére 1923-ban alakult meg. „A Budapesti Vámmentes Kikötő rt. annak a megállapodásnak alapján épül, amelyet a magyar királyi kormány és a Schneider és Tsa párizsi cég kötöttek egy vámmentes kikötőnek Budapesten való megépítése és üzemben tartása céljából. A rt. a kormánynak megszerezte az építési költségek egy részének fedezésére szükséges francia frankkölcsönt, melyet Franciaországban kibocsátott kötvények által szereztek meg. E kötvények kibocsátása a francia kormány felhatalmazásával egyrészt Société Centrale des Banques de Province párizsi pénzintézet és a Schneider és Tsa cég, másrészt a magyar kir. pénzügyminiszter között létrejött megállapodás alapján történt." A kölcsön-összeg 15 000 000 francia frank volt. — Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1923. 409-410. 59 Incze i. m. 181. 60 Varga i. h. 194. 61

E számítás során minden iparágra nézve különválasztottunk néhány jellegzetes olyan terméket, amelynek az 1913., 1925. évi gyári ára kielégítő biztonsággal megállapítható volt. Ezeknek a termékeknek az illető iparágon belül elfoglalt 1913. évi súlyát alapul véve, mindegyik iparágra csoportindexeket állapítottunk meg, amelyek az illető iparág árszínvonalának alakulását jelképezik. Az illető iparágak tényleges áron számított termelési értékét a megfelelő csoportindex-számokkal elosztva olyan számokat kaptunk, amelyekről feltételezhető, hogy megközelítik azokat az értékeket, amelyeket akkor kellett volna kapni, ha az iparág minden egyes termékének természetes mértékegységekben kifejezett 1925., illetőleg 1929. évi termelési adatát az 1913. évi árral szoroztuk s az eredményeket összeadtuk volna. Ezeknek a megközelítő módszerekkel számított összegeknek az 1913. évi tényleges termelési értékhez való viszonyítása révén kaptuk a táblázatban szereplő „volumen-indexszámokat", amelyekről feltehető, hogy az egyes iparágak termelésének mennyiségi alakulását jellemzik, míg a végösszeg az egész ipar termelését. A termelés százalékos megoszlását jelző számokat is az említett módon kapott összegek alapján állapítottuk meg. Erre az eljárásra feltétlenül szükség van az ipari termelés alakulásának jellemzésénél olyan időszakra nézve, amelynél a tényleges értékadatok az árakban bekövetkezett nagy eltolódások miatt erre nem alkalmasak (így pl. 1913 és 1929 között a nehézipari árak csak 30%-kal, a textilipariak azonban 100%-kal nőttek!), mégis bizonyos fenntartásokkal kell élni a kapott eredményekből levonható következtetések tekintetében. Ezek a fenntartások nem annyira az alapul felhasznált adatok megbízhatóságával és a számítások pontosságával, hanem inkább a volumenszámítási módszer természetétől elválaszthatatlan torzításokkal kapcsolatosak. A mai magyar statisztika rendszeresen használja az itt ismertetett módszert, de művelői gyakran rámutatnak arra, hogy a kapott indexszámok annál jobban tükrözik a termelés mennyiségi alakulását, minél homogénebb a termelés és minél kisebbek a két időpont között a termelés összetételében bekövetkező változások és megfordítva. Nyilvánvaló, hogy ez a megállapítás nemcsak egy vállalat vagy iparág termelésére áll, hanem még fokozottabb mértékben áll egy ország ipari termelésének egészére. A volumen-indexszámok annál kevésbé képesek híven tükrözni a valóságot, minél nagyobb körére terjednek ki a termékeknek és minél nagyobbak az eltolódások a két időpont között az egyes termékek, illetőleg — a mi esetünkben — iparágak viszonylagos arányában. 543