Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sipos Aladár: Budapest gyáripara, 1919-1933 = Fabrično-zavodskaâ promyšlennost' Budapešta 475-553

1929 1931 1932 1933 1935 1935 Bőr- és ruggyantagyártás munkáslétszáma 1518 100,0 1420 93,5 1127 74,2 1480 97,5 2039 134,3 2055 1929 == 100,0 1518 100,0 1420 93,5 1127 74,2 1480 97,5 2039 134,3 135,4 Bőrdíszmű- stb. gyártás munkáslétszáma 355 283 251 350 410 471 1929 = 100,0 100,0 79,7 70,7 98,6 115,5 132,7 Sörte-, szőr- és tollipar munkáslétszáma 297 166 151 171 209 230 1929 - 100,0 100,0 55,9 50,8 57,6 70,4 77,5 Az ipari főcsoport termelési értéke azonban nagyobb mértékben csökkent a fővárosban, mint vidéken. Knnek oka az — mint már említettük —, hogy a nagyobb bőrgyárak vidéken voltak, és a behozatali korlátozások előnyét az ipari főcsoporton belül elsősorban a bőrgyárak élvezték. Bár a fogyasztás a válság alatt csökkent, a külföldi áruk növekvő kiszorítása ellensúlyozta a bőrgyárak termelésének csökkenését. Igaz, hogy ezt élvezték a budapesti bőrgyárak is, de az ipari főcsoport össztermelésének csökkenése irányába hatott a bőrdíszmű-, bőröndösstb. ipar termelésének esése. Jelentősebb csökkenés azonban a fővárosban is csak 1932-ben következett be a bőr-, stb. iparcsoporthoz tartozó iparágak termelésében. A kész bőrök és cipők gyári eladási árai csökkentek : ezt bizonyítja a folyóárakon számított termelési érték. Ennél azonban erősebben estek a nyersbőrárak, ami ellensúlyozta a készáruk áreséséből keletkező profitkiesést. A cipőiparban azonban nehézséget okozott a fővárosi gyáraknak az 1930-ban alakult Bata-féle Magyarországi cipőipari és kereskedelmi Rt. versenye. Ez is a fővárosi gyárak termelésének csökkentése irányában hatott, hiszen a fejlettebb technikával dolgozó csehszlovák Bata cipőgyár árui olcsóbbak voltak. Említettük már, hogy a fővárosi bőrgyártás termelési értékét nem különítették el a ruggyantagyártás termelési értékétől. Ennek az volt az oka, hogy Budapesten csak egy nagy gumigyár volt — a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. —-, ezen kívül néhány kisüzem, amelyek maguk is a Ruggyantaárugyár érdekkörébe tartoztak. Sőt a válság alatt, 1932-ben a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. tovább terjeszkedett és magába olvasztotta a Dr. Dorogi és társa-féle gumigyár rt.-ot. A ruggyantagyárak szempontjából egyébként a válság alig jelentett hátrányt, mert ha a devizakorlátozások a nyersanyagbeszerzést nehezítették is, „másfelől viszont a gumigyárainknak erős nemzetközi és belföldi kartellálódással alátámasztott monopolhelyzetét a belföldi piacon annyira megerősítették, hogy ugyanakkor, amikor a nyers kaucsuk világpiaci ára 1929—1933 között 73,7%-kal ment vissza és a többi 34* 531