Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

a Tanácskongresszuson lefolyt események, szakadás a kommunisták és szociáldemokraták között, egyes jobboldali szociáldemokrata vezetők — mint Kunfi — támadásai a proletárdiktatúra ellen. A megtorpanás, a nehéz helyzet alkalmas talajt teremtett a kétkedők számára. Míg májusban és június első felében a kommunisták döntő befolyást gyakoroltak a hadseregre, addig június második felétől már nem tudtak megbirkózni a mindjobban elharapózó defetista hangulattal és kicsúszott kezükből a vezetés. Először csak burkoltan, majd egyre nyíltabban kapott ábra ez a hangulat. Mindjobban éreztette hatását az ország nehéz gazdalsági helyzete is. Június 18-án a 2. munkásezred II. zászlóaljának legénysége és politikai megbízottja (!) memorandumot küldött Böhmnek. Felsorolták panaszaikat és kéréseiket, ami önmagában még nem mondana sokat, hiszen a panaszok egy része jogosult volt. A katonák tudtak az otthoniak nehéz életéről, és jogosan követelték a hozzátartozóikról való gondoskodást. Az indokok azonban a következők voltak : Az otthonmaradottak durva bánásmódnak vannak kitéve ; követelik, hogy otthon a gyárban addig ne vegyenek fel munkásokat, amíg ők haza nem térnek ; helytelenítik, hogy az elesettek hozzátartozói nem kapnak állami segélyt.

77 Történtek visszaélések? Igen. Azonban a vöröskatonák hozzátartozóit, lakását nemkülönben, rendelkezések védelmezték. A rendelkezések végrehajtását szigorúan ellenőrizték. A vöröskatonák hozzátartozói Pesten igazolványt kaptak és az élelmiszervásárláskor előnyben részesültek. Az elesettek hozzátartozói részére az állam már kezdettől fogva biztosított segélyt. De a suttogó propaganda így keresett utat a katonák szívében, és a meglevő gazdasági bajokat eltorzítva, főleg megnagyítva, félrevezette a katonákat. Minden eszközt megragadtak, hogy a katonák harcikedvét, lelkes hangulatát letörjék. Ilyen körülmények között nem csoda, ha június második felétől elszaporodtak a szökések. A IV. hadtestparancsnokság szintén erősen közrejátszott abban, hogy a fegyelem mindjobban meglazult. A budapesti karhatalmi alakulatok nem léptek fel erélyesen, hogy a rendbontókat megfékezzék, a szökéseket megakadályozzák. Erre mutat az alábbi eset is. A 2. munkásezred kötelékében fordult elő június végén, hogy néhány katona otthagyta alakulatát és hazament. Mivel a gyár, amelyből bevonultak, a Hofherr volt, hazatérésük után egyenesen oda tartottak és ott gyűlést szerveztek. A gyűlésen kijelentették, hogy nem szándékoznak a frontra visszamenni. A 2. munkásezred parancsnoksága intézkedést kért, ami végül is abban merült ki, hogy — idézem az iratból — „Haubrich elvtárs dut. 12 h 30-kor telefonálta, hogy hagyjuk őket gyűlésezni és ne rendeljen ki a 2. gy. ezd. karhatalmat."

78 Az intézkedést az ezreddel közölték. Világosan látszik, hogy még csak kísérlet sem történt e néhány megtévedt ember felvilágosítására, esetleg keményebb fellépésre, ha szükséges. Az eset azonban azt is mutatja, hogy a kommunisták sem fejtettek ki megfelelő nevelőmunkát 453