Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

zászlóalj) toborzott sorgyalogságból és majdnem egyharmadrészben (5 ezred, 16 zászlóaljjal és 9 önálló zászlóalj) gyári munkásalakulatokból állott. Mint különleges alakulások a tengerészdandár, a nemzetközi gyalogság öt zászlóalja és két tábori vörösrezred (összesen öt ezred 15 zászlóaljjal és két önálló zászlóalj) voltak a hadsereghez beosztva. . . Mindazonáltal elvitázhatatlan, hogy ezúttal csakis a munkászászlóaljaknak haladéktalan sorompóba állítása mentette meg a proletárdiktatúrát... a csapatok összegyűjtése, rendezése és fegyelmezése tekintetében is megtörténtek a kellő intézkedések és meg kell hagyni, hogy e téren úgy a hadsereg, mint a többi parancsnokságok, nemcsak lázas tevékenységet fejtettek ki, hanem aránylag rövid idő alatt igen eredményes munkát is végeztek."

74 A megindított támadó hadműveletek szükségessé tették, hogy a május közepén kialakult szervezést módosítsák. így már május hónap végén, de különösen június hónapban kisebb, sokszor pontosan nem is követhető szervezési változások következtek be. Elég, ha utalunk az 5. — csak töredékében budapesti — munkásezred történetére. Mindezek a változások szükségszerűen következtek abból is, hogy a hadműveletek miatt a munkásezredek állománya megfogyatkozott, pótlás Budapestről nem, vagy legalábbis igen csekély mértékben érkezett.

75 Az állománycsökkenés folytán a töredékeket össze kellett vonni. Sajnos olyan eset is előfordult — elsősorban nem a munkáskatonák hibájából — például a 8. munkásezred esetében, hogy az ezredet fel kellett oszlatni. Erős vita folyt a hadseregen belül is az antant jegyzékének elfogadása vagy el nem fogadása, az északi hadjárat eredményeinek megtartása vagy elvetése felett. Az újságok is közölték az antant jegyzékét. A hadseregben — kommentár nélkül — szintén megjelent a parancs, amely ismertette a politikai helyzetet. Az előnyomulás leállítása, a naponként változó helyzet demoralizálólag hatott a csapatok hangulatára, így az első vonalban álló 8. munkásezred csapataira is. Egyes katonák fegyelmezetlen magatartása találkozott a tisztikar egy részének ellenforradalmi tevékenységével, és mielőtt a visszavonulásra az intézkedés valóban megtörtént volna, a csapatok fegyelmezetlenül, biztosítás visszahagyása nélkül visszavonultak. A további harc megtagadása miatt az ezredet fel kellett oszlatni. Megjegyzést kíván, hogy a katonák jelentős részét — önkéntes jelentkezésük alapján — újra besorolták a hadseregbe és alakulataik a júliusi, tiszai offenzíva idején ismét harcoltak. Ahhoz, hogy a Vörös Hadsereg kötelékében harcoló budapesti munkásezredek szervezéséről teljesebb képet nyerjünk, még két kérdésre kell feleletet adni. 1. Hogyan alakult május—június—július hónapokban a budapesti munkásezredek létszáma, és ebből milyen következtetéseket vonhatunk le. 2. Milyen összetételű és hány budapesti munkásezred működött a Vörös Hadseregben az utolsó hadműveletek megindulása idején. 1. A május 20-i helyzetet az előzőek során már megismertük. 29* 451