Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

dentibus, quam descendentibus in navi per Danobium tributum exegerint ac omnes, qui ipsum tributum sive solutionem tributi a loco ipsius tributi incipiendo usque ad Veterembudam et deinceps infra metas eiusdem compullerint

. ..'"" Knauz, Magyar Tört. Tár XII. 21. 24 „necnon tributum fori cum cybrionibus vinearum in privilegio clare memorie H(emerici) fratris nostri, regis illustris continetur" Bp. O. I. 10. » L. alább 26 Bp. O. I. 20. 27 Uo. I. 242. 28 Kerényi A., Egy XII. századi óbudai bizánci pénzlelet. Bp. Rég. XV (1950) 524. Közvetve a kereskedelem fejlett voltára utal a Méry által ismertetett óbudai pénzváltómérleg, amely a 12. sz. második felétől a tatárjárásig terjedő időszakban kerülhetett a földbe. Méry I., Árpádkori pénzváltó mérleg. Folia Archeologica VI/1954, 106. skk. 29 Fejér CD. IX/2. 370. „pro certo comperimus prepositum et capitulum antedictos quoad iurisdictionem et ipsius exercitium ac tributum fori ... darum ius habere et in ipsorum consistere possessione pacifica et quieta". Érthetetlen, hogy B. Szabó (Egyh. int. 59. o.) 1. j. miért következtette ebből az oklevélből azt, hogy mind a királynéi, mind a préposti városban külön-külön piac engedélyezésére került sor. Erre sem az oklevél, sem egyéb történeti források nem jogosítanak fel. Az oklevél egyenesen a következőket mondja : „Econverso autem iamdicti prepositus et capitulum renunciantes omnibus iuribus et dominio, quas in ea parte civitatis seu oppidi, quam nobis metaliter consignaverunt, ac iurisdictione necnon tributis tarn fori, quam navium habere pretendebant... " A piactér maga kétségtelenül a királynéi városban feküdt. Ezt bizonyítja : I. Erzsébet királynénak a mészárszékek ügyében kiadott 1369-i oklevele (az „in foro vei piatea civitatis nostre Bude" levő mészárosok a királynéi várnagynak és a királynénak kötelesek faggyút beszolgáltatni). Dl. 5813. — 2. Szilágyi Erzsébet 1472-i oklevele, amelyben az óbudai apácák ,,in teatro dicte civitatis nostre Veterisbudensis" levő mészárszékét visszahelyezteti eredeti helyére. Budapesti Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, litt. Őrig. no. 665. — 3. Ugyancsak ennek a mészárszéknek egyik perében 1493-ban „Nos Anthonius Demether iudex, necnon Stephanus Telky, Blasius Pechy, Gregorius Fwthamoth, Johannes Somogy iurati cives civitatis reginalis Weterisbudensis. . ." ítélkeznek. Uo. 675. — 4. Anna királyné 1503-banÓbudai Ferenc deáknak telket adományoz, s az adófizetése alól felmenti. Ezt a ,,fundum curie inprefata civitate nostra Veteri Budensi, retro domum dictí Francisci litterati" kell keresnünk, s a kérdéses másik ház (amely mögött az adómentes telek fekszik) egy 1500-i nádori oklevél szerint „ibidem Veteribude irt comitatu Pilisiensi existenti habitam, in teatro eiusdem civitatis" volt található. Sümeghy D., Sopron vármegye levéltárának oklevélgyűjteménye. 1925, 178, 165. 30 Dl. 5785. B. Szabó (Egyh. int. 102. sz.). tévedésből írt „kórházat". Meghatározását nem fogadhatjuk el. Az apoteca, apotecarius a középkorban a kereskedők egy fajtáját jelenti a magyarországi latinságban is. Álláspontunkat részben Bartal adatainak vizsgálatára, részben más források tanulságára alapoztuk. Bartal (Glossarium mediae et infimae latinitatis) az apotecarius szónak három értelmét ismeri : 1. medicamentarius, ennél a meghatározásnál Bartal a Brüsszeli okmánytárra {Hatvani M., Magyar tört. okm. a brüsszeli orsz. levéltárból és burgundi könyvtárból II. 50) hivatkozik. Ennek a kötetnek anyaga időben a XVI. század derekára esik (1538— 1553) és amint még azt látni fogjuk, a XVI. században az apotecarius fogalom már egészen mást jelent, mint a XIV. században. — 2. librarius, — 3. confector medicinarum, pharmacopaeus. Itt már XIV. századi adatra is történik hivatkozás éspedig a Mon. Strig. II. 715. o.-on található oklevélre. Ebben az oklevélben a budai káptalan (!) 1315-ben „ad petitionem discreti viri magistri Petri medici et confectoris medicinarum, ciuis Castri noui montis pestiensis" küld ki Budára s foglalja írásba Péter végrendeletét. Ugyanebben a tárgyban oklevelet állított ki a hévízi keresztes konvent (1315. dec. 20., Mon. Strig. II. 716) és a budai Boldogasszony plébánia-templom papjai (1316. jan. 5. Uo.), 44