Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

Másnap a kora reggeli órákban a népbiztosok kocsijai már a főváros gyárnegyedeiben robogtak. A népbiztosok ismertették valamennyi nagyobb gyár munkásai előtt a Forradalmi Kormányzótanács és a Munkás- és Katonatanács előző napi döntését. Sok helyen meg sem hallgatták a szónokokat, hanem követelték az azonnali felfegyverzést. A Vörös Katona „Budapest fegyverben!" című cikkében ezt írta :,. „Budapest gyári proletariátusa megmutatta ezzel a hősi gesztussal, hogy igazi forradalmi szellemtől van áthatva, hogy nemcsak örülni tud a kapitalizmus legyűrésének, de élete árán is kész megakadályozni annak talpraállását. Olyan példája ez az érett osztályöntudatnak, amelyhez foghatót még nem láttak ebben az országban".

62 A Kispesti Munkás című tíjság így emlékezett meg a legutóbbi napok eseményeiről : „Kispest város munkássága örök időkre bevéste nevét a proletariátus világfelszabadító küzdelmének történetébe. Azok a gyűlések, amelyek május 3-án reggel a gyárak udvarán tartattak» felejthetetlen lelkesedéssel mondották ki, hogy a diktatúra fönntartásáért, a proletariátus fönnmaradásáért mindenre képes harckészséggel bocsájtják magukat a proletár tanácsköztársaság hadügyi népbiztosságának rendelkezésére. És elmentek mind : apraja, nagyja, öregje és fiatalja ... A legközelebbi napok bizonyítani fogják, hogy Magyarország proletariátusa méltó a világ proletariátusának tiszteletére . . ."

63 Szinte csak órák teltek és a gyári gyűlések lelkes éljenzése is alig halkult még, amikor megindultak a munkások fegyelmezetten a laktanyák felé, hogy magukra öltsék a Vörös Hadsereg egyenruháját, kezükbe vegyék a letett szerszám helyett a puskát. „Fegyverbe álltak a hívó parancsra Kispest proletárjai is. A I4pták-gyár, a Hofherr és Schrantz, a Teudloff és Diettrich, valamint az Orenstein és Koppel cégek gyártelepeinek úgyszólván egész munkássága talpra állt a proletárérdekek védelmére. A Marx-laktanyában szerelték fel őket s a második munkásezredet alakították meg belőlük. Az elmúlt hétfőn már ki is vonultak a budapesti józsefvárosi pályaudvarra, ahonnan a frontra utaztak. Amerre az útjuk vezette, lelkesen ünnepelték őket ... Itt kellett volna mindjárt kezdeni. Mert a munkásság felszabadítása csak a munkásság feladata lehet" — írta a Kispesti Munkás.

64 A lelkesedés és megmozdulás nagyságára álljon itt két jellemző adat. A bevonulások után a MÁV Vezérigazgatósága beadvánnyal fordult Budapest Katonai Főparancsnokságához, hogy a megmaradt munkáslétszámból ne vigyenek el embereket karhatalmi célra. Ennek eleget is tettek tekintettel arra, hogy az Északi Főműhely munkáslétszáma 3100 főről 800-ra, az Istvántelki Főműhely munkáslétszáma pedig 3100 főről 850 főre csökkent. A munkásoknak tehát több mint 70%-a bevonult.

65 Természetesen nem minden gyárban történt így, mert ez a termelőmunkát bénította volna meg. De a lelkesedés és jelentkezés mindenütt ekkora volt. 444