Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

bizalmat a tanácskormánynak és védje meg a Tanácsköztársaságot. Május 2-án délutánra összehívták a Budapesti Forradalmi Munkásés Katonatanács ülését. Előzetesen azonban megbeszélést tartott a vas- és fémmunkások bizalmi testülete, amely egyhangú szavazatával a proletárdiktatúra védelme mellett döntött. A gyári munkásezredek megbízottai szintén előzetes tanácskozáson vettek részt. A beszédet Haubrich tartotta és erősen objektivista álláspontja nyomán a vélemények megoszlottak. A megbízottak ülésén erősen éreztette hatását •— közvetett módon — a munkásezredek vezetésében levő tisztek álláspontja is, akik elvetették a proletárdiktatúra védelmét. így végeredményben nem csoda, ha nem jutottak közös nevezőre és a megbízottak jelentős része elvetette a proletárdiktatúra védelmét. Ilyen előzmények után került sor a Munkástanács ülésére, amelyen a budapesti munkásság képviselőinek kellett a döntést meghozni. A gyűlésen Kun Béla ismertette a súlyos katonai helyzetet, de arról is beszámolt, hogy „Itt Budapesten megvannak a gyári munkászászlóaljak ... Ezeknek a gyári munkászászlóaljaknak számára, körülbelül 15 zászlóalj számára, készen vannak a kaszárnyákban minden felszerelés, a fegyverektől elkezdve végig, azt mondhatnám a bakancsokig, ha nem is valami tökéletes, de megfelelő felszerelés. Arról van szó . . ., hogy odaadjuk-e Budapestet, vagy pedig küzdjünk Budapestért, küzdjön a budapesti proletariátus azért, hogy a diktatúra Budapesten megmaradjon". A jelenlevők lelkesen kiáltották a Kormányzótanács küldöttei felé : Küzdjön! A hozzászólások során alig akadt, aki a magasra csapó lelkesedésnek ellen tudott volna állni. A felszólalók hangsúlyozták kitartásukat a proletárdiktatúra mellett: „Tisztelt Elvtársak! — mondotta az egyik felszólaló — ... Röviden : cselekedni kell. Ki a gyárakba, össze azokat az elvtársakat, akikre számíthatunk..." Kellner Sándor — az egyik küldött — jelentette ki: „Én azt hiszem, hogy a tettek ideje következik be. A mai perctől fogva nincs alvás és nincs nyugalom addig, amíg Budapest öntudatos proletariátusa fegyelmezetten fegyvert nem fog a kezébe és el nem indul a frontra, ahol meg kell semmisíteni az imperialista rablóbandát". Végül idézzünk még egy lelkes hangú felszólalót : „. . . ne vitatkozzunk afelett, kell-e védeni, nem kell-e védeni. Budapestet meg kell védeni! Mindenkinek, aki forradalmár, aki ezt a forradalmat komolyan veszi és nem a tagsági járulékok, nem a pártszervezeti járulékok szempontjából nézi ezekben a históriai időkben ezt a mozgalmat, ezt a forradalmat, annak csak az lehet az álláspontja : védeni ezt a forradalmat az utolsó emberig".

61 A Munkástanács ezek után kimondta a döntő szót és fegyverbe hívta Budapest munkásságát. A feladat az volt tehát, hogy mozgósítsák, felfegyverezzék és a frontra irányítsák a felszerelt alakulatokat. 443