Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

mögött. Ennek ellenére Budapesten, április végén, ütőképes munkáshaderő állt készenlétben. A fenti ezredek megszervezése mellett április folyamán más, szintén munkásokból szervezett alakulatok is készen álltak. A „32-esek" már az első világháború idején is Budapestről verbuválódtak. A proletárdiktatúra továbbra is megtartotta a 32-es ezredet, azzal a különbséggel, hogy kifejezetten, munkásokból toborozta katonáit. Az ezred ugyan a későbbiek folyamán is gyalogezred maradt, de összetételénél fogva budapesti munkásezrednek kell tekinteni. Katonái túlnyomórészt különböző vasipari üzemek munkásaiból kerültek ki. Nem érdektelen talán az sem, hogy a 32-esek egyik zászlóalja igen bátran harcolt már április folyamán, amikor a Vörös Hadsereg védelmi harcot folytatott a Tiszántúlon. A „Vörös Vasashadosztály" megalakításáról április 19-én jelent meg rendelet. A hadosztály megszervezésének célját a következőkben határozták meg : „A Budapesten elhelyezett csapatoknak az őrszolgálat (laktanyák, raktárak, katonai célokat szolgáló nagyobb üzemek stb. őrzése) alól való mentesítése, a közbiztonsági szolgálat ellátása, a Forradalmi Kormányzótanács támogatása, a proletariátus védelme. A hadosztály szervezésére tehát elsősorban e szempontok a mérvadók. A hadosztálynak azonban képesnek kell lenni arra, hogy a proletariátus érdekeit Budapesten kívül is megvédelmezze." A hadosztály kiegészítésére vonatkozóan a rendelet kimondta : „Elvileg csakis a Nagy Budapest területén lakó, vagy pedig ott illetékes, önként jelentkező, szervezett — lehetőleg szervezett vas- és fémmunkások —, vehetők fel a vörös vasas hadosztályba".

28 A szervezési munkát gyors ütemben folytatták és április végén felszerelt, ütőképes hadosztály állt a Tanácskormány rendelkezésére. Böhm és Haubrich ezzel teljes mértékig egyetértettek, mert a vasasok előtti személyes tekintélyük révén számítottak arra, hogy a vasas hadosztály szükség esetén az ő érdekeiket szolgálja. A vasashadosztály élén álló tisztek, elsősorban Honig Vilmos, a hadosztály parancsnoka, lendülettel szervezték az egységeket, mert ők szintén saját céljaik érdekében kívánták a vasas hadosztályt felhasználni. A hadosztály élére került parancsnok minden lehetőt el is követett, hogy ellenforradalmi tevékenységével célt érjen. „Mint a 9. vasashadosztály szervezője ismét a Vilmos laktanyában halmoztam hegyi ágyúkat, lőszerrel fegyvereket és gépfegyvereket, mindig oly számban, hogy az ottani emberállomány fölött még 4-—5 üteget és 2—3000 embert bármikor, 1—2 óra alatt fel tudtam fegyverezni. A Vilmos laktanya ügyeit a sokoldalú szervezéssel akkor már annyira összebogoztam, hogy az ottani titkolt hadikészletek felett nem volt már másnak áttekintése, mint az ellenforradalmi szervezethez tartozó tiszteknek, akiket a 9. vasashadosztály 2 tüzérezredében és az 1. vörös tüzérezred pótütegénél gyűjtöttem össze; cca 150 főnyi létszámban, mind a Vilmos laktanyában. . . . utalvány nélkül, egyszerű kívánságra adtunk anyagot a többi 28 Tanulmányok Budapest múltjából 433