Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Hetés Tibor: Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében = Vooruženie budapestskih rabočih na oborohy Vengerskoj Sovetskoj Respubliki 423-474

munkássága 1919. április 8-án megtartott gyári munkásgyűlésen egyhangú lelkesedéssel elhatározza, hogy megalakítja a budapesti tartalékmunkáshadsereg gyári osztagait. A gyűlés kötelességévé teszi minden katonaviselt, gyárban dolgozó, egészséges elvtársnak, hogy haladéktalanul jelentkezzék a munkáshadseregbe való belépés céljából. A gyűlés biztosítja a Forradalmi Kormányzótanácsot, hogy a gyár munkássága mindenkor kész a proletárforradalom vívmányait minden néven nevezendő támadással szemben fegyverrel megvédeni".

9 A megtartott gyűlések elősegítették a szervezési munkát. Egymásután alakultak meg a gyárakban a munkásegységek, egyes helyeken ,,gárda", más helyen ,,őrség", munkásszázad" stb. néven. így például a csepeli lőszergyárban, ahol egy zászlóalj már régebben megalakult, ettől kezdve gyorsabban emelkedett a létszám. Április 8-i adatok szerint 1800 fő volt élelmezési állományban.

10 Április 10-én két elvtárs azt az utasítást kapta, hogy csak a munkászászlóaljak szervezési ügyeivel foglalkozzék. Az Óbudai Gázgyár Ellenőrző Munkástanácsa április 14-én a Vörös Őrség Országos Főparancsnokságához fordult, hogy a gyárban levő őrkülönítményt visszavonhatják, mert — mint írják — ,,Az Óbudai Gázgyár munkásai gyári vörösőrséget szerveznek" és a kiküldött őrségre a jövőben nem lesz szükség.

11 Az újságok még keveset foglalkoztak e fontos problémával. A Népszava megemlékezett ugyan a gyárakban tartott gyűlésekről és kommentálta is a munkászászlóaljak felállításának jelentőségét, de a cikkben világosan felismerhető az a törekvés, hogy Haubrich nézeteinek megfelelő irányban tájékoztassa olvasóit. „Proletárdiktatúrához proletár ármádia kell" c. cikkében végső soron a címmel ellentétes, de legalábbis a címnek nem megfelelő nézeteket fejteget. „A Vörös Hadsereg toborzásával egyidőben megindult — írja a lap — egy ezzel majdnem hasonló fontosságú mozgalom : a gyári munkástartalékzászlóaljak toborzása. Míg a Vörös Hadsereg a fronton harcoló csapatokkal védi a proletárdiktatúrát, a most alakulóban levő tartalékzászlóaljak és ezredek a gyárak és üzemek munkásaiból kerülnek ki, azokból az elvtársakból, akikre itthon a termelésben van szükség elsősorban. Ezek a tartalékalakulatok tehát megmaradnak továbbra is gyári munkabeosztásukban és csak végszükség esetén állanak majd a Vörös Hadsereg segítségére".

12 A munkászászlóaljak szervezését azonban már ekkor sem lehetett másodrendű feladatnak tekinteni. A szervezés meggyorsítására a Hadügyi Népbiztosság április 9-én helyes intézkedéseket hozott. A megnövekedett feladatok ellátására a Hadügyi Népbiztosságon megszervezték a „Munkásügyi csoportot", amely szétágazó, de egymáshoz szorosan kapcsolódó feladatokat látott el. Sajnos a Munkásügyi csoport alá rendelt osztályok egy része kifejezetten ellenforradalmi tevékenységet fejtett ki, ami néhány konkrét intézkedéséből is megállapítható, de bebizonyosodott a proletárdiktatúra bukása után lefolytatott népbiztosi perek alkalmával. Ugyancsak erre 426