Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

se ; olyan meghatározást pedig, amely a középkori város ismérveit minden szempontból kimerítené, szinte lehetetlenség megalkotni. Ennek a módszertani nehézségnek tudatában mi sem pusztán az elméleti meghatározás útját fogjuk követni, hanem Óbudát a későbbi, középkori városnak tekinthető magyarországi települési egységekkel fogjuk összehasonlítani. A város fogalmát elsősorban gazdasági szempontból kell vizsgálat alá vennünk. A középkori várost gazdasági szempontból az jellemzi, hogy a lakosság túlnyomórészt iparral és kereskedelemmel foglalkozik, így tekintve a kérdést-, helyesnek kell találnunk azokat a törekvéseket,, amelyek a város legfontosabb jellemzőjét egyrészt a piacban, másrészt abban látják, hogy a város élelmiszerbehozatalra szorul. Az első megállapításhoz rögtön hozzá kell tennünk, hogy a középkori városok nem voltak kizárólag ipari és kereskedőtelepek, a mezőgazdaság mindvégig jelentős szerepet játszott bennük. A mi mag3'arországi városainkat is jellemzik ezek a vonások. A piac valamennyi nagyobb városunk legfontosabb vonása, s nemcsak a terméketlen területen fekvő bányavárosok szorultak mezőgazdasági cikkek behozatalára, de még azok a városok is, amelyeknek a bortermelés erős mezőgazdasági jelleget kölcsönzött, mint pl. Pozsony, Kassa. így tekintve a kérdést, bízvást állíthatjuk, hogy Óbuda gazdasági szempontból városi jellegű település volt. A megyeri rév szerepe, a korán kialakult piac és az a tény, hogy mezőgazdasági művelésre alkalmas terület — a szőlőhegyek kivételével — csak kevés volt Óbuda határában, egyaránt városnak minősítik Óbudát. Még szorosan a gazdasági szemponthoz tartozik a település is. Középkori városaink sűrűn beépített, összezsúfolt telepek voltak, amelyeket tornyokkal megerősített, kapukkal ellátott városfal vett körül, központjukat pedig a vásár helye, a piactér alkotta. Az okleveles adatok alapján Óbudán a városfalak létezését kimutatni nem tudjuk, és a piacteret sem tudjuk közelebbről meghatározni, bár létezéséhez semmi kétség sem férhet. A város erődítetlen, nyílt települési formája sem felelt meg a későbbi magyarországi középkori városok jellegének. A középkori várost azonban nemcsak ezek a gazdasági ismérvek jellemzik, hanem bizonyos társadalmi forma is, amely a gazdasági helyzeten alapul és jogi kritériumokban jut a legélesebben kifejezésre. Ilyen szempontból tekintve középkori városainkra egyformán jellemző, hogy királyi városok voltak, azaz függetlenek, és kifelé zárt egységet alkottak. Ennek a függetlenségnek és egységnek kifejezője a független városi igazságszolgáltatás, a városjog, a város igazgatási szervezete és a város oklevelein látható pecsét, a „sigillum communitatis civium". Mindebből Óbudán nem sokat találunk meg. A város nem volt független, hanem 1212 után a magánföldesúr joghatósága alatt állt. Nem tudott teljesen kifejlődni a polgárok bíráskodása sem, csupán a földesúr mellett működő ülnökök voltak a polgárság képviselői. A királynéi városnak ugyan a pecsétjét is ismerjük, de az igazgatást a földesúr tetszés szerint korlátozhatta, mint az a klarisszák esetében és a királyné 41