Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

1871 évhez képest konstatálni lehet, hogy a lisztüzlet nyert állandóságában."

59 Az 1876-os év, amikor az ipari tevékenység a túltermelési válság következményeként még általában pangott, a malmok számára rendkívül kedvezően alakult ; majdnem egész éven át teljes kapacitással működtek, és a lisztet emelkedő árakon helyezték el. A Bánát rossz terméseredménye miatt Budapestről fedezte szükségletét ; a cseh tartományokba irányuló kivitel növekedett, míg Bécs vásárlásaiban némi kiesés mutatkozott. Ezzel szemben Berlin vásárlásai fokozatosan növekedtek, ami az úgynevezett bécsi sütés ottani fellendülésével függött össze. Párizs rendszeresen vásárolta a legfinomabb luxussütemények készítésére alkalmas minőségeket. Az előző évinél lényegesen nagyobb volt a finomliszt-kivitel Angliába. Dél-Németország fokozódó mértékben rendszeresen vásárolta a középminőségeket, és a jó kenyérliszt fajtákat, Svájc pedig a pesti piacon felgyülemlett kenyérliszt-készletet teljesen felvásárolta, Hollandiába és Belgiumba csak kisebb szállítmányok indultak.

60 A következő év a hadikonjunktúra jegyében állt ; a háborús előkészületek következtében Oroszország és Nyugat-Európa között a vasúti forgalom szünetelt, az orosz gabona versenye elmaradt, s helyét a magyar gabona és liszt foglalta el, a nyugat-európai piacon.

61 „Búzánk és lisztünk — jelenti a kereskedelmi kamara 1877-ben — nemcsak megtartotta régi külföldi piacait, hanem újat is nyitott magának". „Iparos tevékenységünk egyedüli fénypontját... a malomipar képezte. Malmaink az egész éven át teljes erővel dolgozhattak."

62 Hasonló jó hatással volt a budapesti malomipar válság utáni konszolidációjára a román gabona behozatali vámjának átmeneti megszüntetése.

63 A piaci viszonyok kedvező alakulása a budapesti malmok üzleti eredményeiben is kifejezésre jutott. 1877-ben 1,7 millió, 1878-ban 2,5 millió, 1879-ben pedig 2,4 millió frt tiszta nyereséget mutattak ki.

64 A megmaradt kilenc malom-részvénytársaság 1879-ben 9,03 millió frt-ot kitevő alaptőkéje után 26,4% osztalékot fizetett. A spekulációs korszak lezáródásával a malmoknak nemcsak pénzügyi helyzetük javult, hanem üzletpolitikájuk is gyökeresen megváltozott. A korábbi évek tanulságai alapján az újratermelés bővítéséhez szükséges pénztőkét nem az alaptőke emelése, új részvények kibocsátása útján szerezték meg, hanem bőséges nyílt és titkos tartaléktőkegyűjtésével — az utóbbit az ingatlanok, valamint a készletek alacsony értékelése révén rejtették el a mérlegben — a profitból halmozták fel. Ez lehetővé tette, hogy a korábbi évek jelentős kamatterhei eltűnjenek, sőt, hogy kamatnyereségre tegyenek szert. A malomváltók keresett értékekké váltak, amelyeket a mindenkori bankkamatlábnál alacsonyabb költséggel lehetett elhelyezni. — A malomvállalatok konszolidálódása hozzájárult a devizaüzlet növekedéséhez is, mert a kereken 48 millió forintra tehető össztermelési értékből 20—25 millió frt értékű liszt került a vámkülföldre, amit a vásárlók devizákban egyenlítettek ki.

65 384