Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

Nagy Lajos intézkedése egyházi téren is ellentéte volt a városi fejlődésnek. A középkori város kifelé egyházi téren is zárt egységet alkotott, amelyen belül a plébániatemplom vitte a vezető szerepet. Mind a plébániatemplom, mind a város számtalan egyéb hozzá kapcsolódó egyházi intézménye a városi communitas kegyurasága alá tartozott. Ezzel együtt járt, hogy a plébános nem püspöki kinevezés, hanem a polgárok választása révén került a hívek élére.

158 A városok ezen a téren annyira kényesek voltak, hogy még ott is igyekeztek a város függetlenségét keresztülvinni, ahol a plébánia felállításának az egyházi viszonyok útját állták. Pozsony pl., ahol ugyancsak egy társaskáptalan akadályozta a város patronatusi jogainak érvényesítését, 1308-ban a káptalannal külön szerződést kötött a polgárság jogainak érvényesítésére.

159 A földesúr presentatiója és az egyházi elöljáró kinevezése — ami az óbudai Margit templom plébánosának esetében is fennáll — a magánföldesúri patronatus alatt álló egyházak tipikus esete.

160 Összefoglalóan azt kell megállapítanunk, hogy az 1355-ben végrehajtott rendezés a prépost földesurasága alatt álló egységes Óbudát két magánföldesúr alatt álló részre osztotta fel. A két rész közül kétségtelenül a királynéi városnak volt nagyobb függetlensége, de ez sem haladta meg az ebben a korban Magyarországon szokásos mezővárosi függetlenség mértékét. Nagy T

y

ajos rendezése Óbuda fejlődésének szempontjából tekintve a város addigi egységének megsemmisítését, a további fejlődés útjának elzárását jelentette. A X—

XIII. században olyan szépen fejlődő város már csak tipográfiailag képezett egységes egészet. Hiba lenne, ha Óbuda XV. századbeli hanyatlásának okát egyedül a király 1355-i intézkedésében keresnénk. A mezővárosi szintre történő lesüllyesztés nem egyedül a jogviszonyokban beállott változásnak volt következménye. Nem egy olyan várost ismerünk, amely a XIV. sz. folyamán jogi helyzetének hátrányos volta ellenére is kiharcolta további fejlődésének útját. Tudjuk, hogy Bártfa a XIV. században váltotta ki magát soltészának gazdasági és jogi fennhatósága alól,

161 Kassa az Omodékkal szemben fegyveres harcban verekedte ki magának a további emelkedéshez szükséges feltételeket.

162 Óbuda esetében sem egyedül az 1355-i királyi rendelkezés okozta a város hanyatlását, döntő része volt benne a gazdasági helyzet változásának is. Óbuda levéltárának pusztulása miatt ennek a változásnak mozgató erőit megint csak nem a közvetlenül Óbudára vonatkozó okleveles anyagból, hanem a kereskedelmi fejlődés általános változásából kell kikövetkeztetnünk. Amikor az előző fejezetben Óbuda várossá fejlődését vizsgáltuk, rámutattunk arra, hogy a döntő városfejlesztő réteget kereskedők képezték, akiket elsősorban az igazgatási központ vonzott Óbudára. Azt is kimutattuk, hogy a külkereskedelem óbudai szereplése még arra a korszakra esett, amikor Magyarországnak szoros kapcsolatai voltak a déli,, bizánci és keleti, orosz kereskedelemmel. Amikor ebben a kereskedelemben a nyugati kapcsolatok javára állott be változás, akkor elsősorban a királyi székhely kedvező hatása nyilvánult meg Óbuda kereskedelmi 37