Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Amíg 1862-ben a pesti kereskedelmi kamara szerint még igen ritka eset volt az, hogy ,,a vállalkozó szellemmel bíró egyszersmind elegendő üzletalappal is rendelkezhessék ; de még ritkább, hogy tőkepénzesek hajlandók lennének pénzeiket iparvállalatokba fektetni, mert az ipar tere nem kínálkozik annyi nyereménnyel, mint a kereskedelemé", 1866 végén már a „vállalkozási szellem" fellendülése jellemezte a helyzetet. A terménypiac Pestre koncentrálódása, a vidéki kereskedők Pestre áramlása, a kereskedelmi tőke felhalmozásának meggyorsulása, a malomipar kitűnő konjunktúrája és nagy profitja, a műszaki fejlődés eredményei, a részvénytársasági vállalati forma terjedése és a malomiparnak a hazai iparfejlődésben az ipari tőkekoncentráció fő útjaként történt elismerése a burzsoázia által — mindez ,,a vállalkozási szellem" fellendüléséhez vezetett, amikor 1867-ben létrejött az osztrák burzsoázia és a magyar nagy- és középbirtok között a kiegyezés, amely új korszakot nyitott Magyarország népeinek történetében. A nagymalomipar kibontakozása az 1867. évi kiegyezés után 1867-1880 1. A kiegyezés nem hárította ugyan el Magyarország tőkés fejlődésének útjából a legsúlyosabb akadályokat ; mégis azáltal, hogy a magyar uralkodó osztályok számára is lehetővé tette, hogy bizonyos mértékig a monarchia politikájában érdekeiket érvényesítsék, s lehetővé tette az ország területén élő nem magyar népek korlátlan kizsákmányolását, a korábbinál kedvezőbb politikai és szabadabb gazdasági feltételeket teremtett a tőkés fejlődés számára. A hazai tőkés fejlődés lehetőségeinek a kiegyezésben gyökeredző, a sok nemzetiségű dualista állam függőségi rendszeréből eredő, az osztrák-magyar viszonylatban fennálló belső ellentmondásosságát a kortárs Kelety Károly így jellemezte : „Politikailag önálló ország nem önálló közgazdasággal ; független belkormányzat — önálló intézkedést nem engedő közös vámterülettel, ebben rejlenek a tudományilag kiegyenlíthetetlen ellentétek, melyeknek gyakorlati bajait érezzük."

1 A kiegyezést közvetlenül követő években a gazdasági élet fellendüléséhez hozzájárult az európai kontinens gazdasági életének 1867 utáni általános felélénkülése, amelyet a fellendülés és virágzás szakaszai követtek s az 1873. évi túltermelési válság szakított meg. Az ország és Budapest 1867 utáni gazdasági életének alakulásában jelentős szerepet töltött be a külföldi, elsősorban osztrák tőke első nagyarányú behatolása Magyarország hitelrendszerébe. Magyarország gazdasága ekkor vált első ízben a külföldi banktőke spekulációjának színterévé, s ennek központjává Budapest. Nyakra-főre alakultak a bankok, takarékpénztárak, vasútvállalatok, építőtársaságok és ipar374