Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Az istállók feletti emelet pedig 12 helyiséggel munkásszállás céljaira szolgált. A lipótvárosi kültelken a következő — negyedik — malmot Lord Sámuel fakereskedő építette fel a Felső Dunasor 422. sz. telken. A fafűrészelő üzemmel egybekötött malom 15 járattal 1866 második felében került üzembe. A malom felépítésében érdekeltséget vállalt az osztrák Államvasúttársaság pesti ügynökségének Mannaberg Mihály nevű vezetője, aki egyben egy külföldi malomberendezéseket készítő gyár képviselője volt.

49 A Iyord-féle malom létesítésének nem a malomipar űzése, hanem a teleknek és a malomnak nyereséggel való értékesítése volt a célja. A kibontakozóban levő pesti nagymalomipar kitűnő konjunktúrája és nagy profitja már az 1860-as évek első felében önmagában is az ipari tőkefelhalmozásnak olyan forrásává vált, amely az újratermelésnek a szokásosnál gyorsabb ütemű bővítését tette lehetővé. A részvénytársasági malomvállalatok azonban spekulációs okokból a profit túlnyomó hányadát osztalékképpen kifizették részvényeseiknek, s az újabb befektetésekhez szükséges pénztőkét az alaptőke növelése útján szerezték meg. Bz a bonyolult folyamat azonban nagyobb részben szintén önfinanszírozás volt, mert az új részvényeket rendszerint ugyanazok a részvényesek vásárolták meg, akik a nagy osztalékokat zsebrevágták. Az ipari tőke koncentrációjának gyorsulását igazán leplezetlenül az egyéni vállalatok közül Haggenmacher Henrik vállalkozásai mutatják meg, aki néhány évvel első lipótvárosi malmának üzembehelyezése után ugyanitt felépítette második malmát is. Már 1865 elején ajánlatot tett Pest város tanácsának, hogy a Váczi- és a Tüköry-védgát mellett levő városi telektömböt (602—608. sz. később Szemere utca 2 ; 12. sz. kép). 28 200 frt-ért megvásárolná. A város szakértői a telektömb értékét 30 600 frt-ra becsülték, a városi tanács viszont 34 020 forint vételár alapján kötötte meg a szerződést Haggenmacherral. A szerződést azonban a Helytartótanács nem hagyta jóvá, s árverés tartására utasította a várost. Az árverésen a telektömb most már az Első Pest-Budai Gőzmalmi T. ajánlatával szemben 5 krajcáros ártöbblettel 36 165 forintos áron Haggenmacher tulajdonába került, aki a vételárat két éven át negyedévi részletekben törlesztette.

50 A malom építését 1865-ben kezdte meg

51 és 1866. dec; 1-én helyezte üzembe. A tervezett ötemeletes malomépületnek csak a felét építtette fel — amiben már az önfelhalmozás korlátozottsága mutatkozott —, sőt a lakóháznak is csak a fele készült el, és hiányzott még a malom egyik hátulsó szárnya és két oldalépület is.

52 A 32 járatúnak tervezett malom 16 járattal indult, és teljesítőképessége nem volt nagyobb, mint Haggenmacher első malmáé, melynek 7 járatát 1866-ig 16-ra növelte. A két malom együttes teljesítőképessége azonban elérte a legnagyobb malmokét, ami azt igazolja, hogy a malomipar fejlődése a saját profitjából eredő felhalmozás útján is végbemehetett, bár lassúbb ütemben, mint a gazdaság más területeiről beáramló tőke segítségével. Nem lennénk azonban méltányosak, ha nem ismernők el, hogy a Haggen24 Tanulmányok Budapest múltjából 369