Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Részvénytársasági malmok alakulása az abszolutizmus válsága idején 1862-1867 1. Az 1860-as évek első felében sorozatosan fellépő gazdasági-politikai és háborús válságok egybekötve a Habsburg-birodalom államháztartásának válságával, lassanként felőrölték az abszolutizmus kormányrendszerét. Ebben a helyzetben az osztrák burzsoáziának Magyarország gazdasági fejlődésére gyakorolt közvetlen nyomása fokozatosan csökkent, de ezzel együtt csökkent azoknak az intézkedéseknek a terjedelme is, amelyek ugyan elsősorban az osztrák burzsoázia érdekeit voltak hivatva szolgálni, ugyanakkor azonban elkerülhetetlenül a hazai gazdasági élet számára is — bizonyos korlátok között — hasznosak voltak. így többek között lényegesen lecsökkent a vasútépítés üteme. 1856-tól 1862-ig évenként átlag 207 km, 1862-től 1867-ig csak 63 km új vasútvonal épült ; a hálózat hossza 2153 km-re növekedett. Mégis, az osztrák részről eladdig gyakorolt gazdasági nyomás csökkenése az előző éveknél szabadabb légkör kialakulására vezetett és kedvező hatással volt a kereskedelemnek, a hitelrendszernek s bizonyos mértékig a nagyiparnak a belső erők útján végbemenő fejlődése számára. Az abszolutista kormány számos engedményt tett a gazdasági liberalizmus jegyében, így pl. megszüntette a hitelintézetek alapítását korlátozó, korábban már említett ,,Regulativum" hatályát Magyarországon, s a szabadverseny uralmán alapuló kapitalizmus fejlődésének más fontos feltételei is a korábbinál erőteljesebben érvényesültek. A gazdasági és politikai élet szabadabbá váló légkörében, bár a kedvező lehetőségeket a különféle válságok, különösen 1863—1864 aszályos évei, nem kis mértékben ellensúlyozták, lassanként mégis gyorsabbá vált a nagyipar fejlődése és megindult az ipari nagytőkés réteg kialakulása a magyarországi burzsoázia soraiból. A belső tőkefelhalmozás Magyarországon a kapitalizmus uralmának első évtizedében nem az ipar, hanem a kereskedelem terén, mégpedig elsősorban Budapesten haladt előre annyira, hogy a kereskedő tőkések ipari vállalkozásai az 1860-as évek első felében mind gyakoribbá váltak. A kedvezőbben alakuló politikai és gazdasági feltételek mellett hozzájárult ehhez a nagyipari fejlődésben követendő iránynak — a textilipar helyett a malomipari fejlődés útján való haladásnak — a tisztázódása a pesti burzsoázia vezető rétegében, a szállítás és közlekedés fejlődése, a technikai fejlődés általános előrehaladása — különösen a gőzgépgyártás eredményei, az egységek teljesítőképességének növekedése, végül pedig, de nem utolsósorban, a hazai terménykereskedelem Pestre koncentrálódása. Mindez meggyorsította a kereskedelmi tőke felhalmozódását és olyan fokra emelte, amely az adott körülmények között szükségszerűen vezetett az ipari nagytőkés réteg kialakulásához. 358