Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)
Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422
a pesti műhelyekben késztilt. B feltevést alátámasztja az 1863. évi gőzgépstatisztikának az a megállapítása, hogy a Magyarországon addig tizembe helyezett gőzgépek közül 93 db-ot 1470 lóerővel Magyarországon gyártottak. 123 Tévesnek bizonyult viszont •— és nem viszi előbbre a kérdés tisztázását — Lxderer Emmának az az állítása 124 , hogy a pesti Vidats-féle gyárban 1863—1868 között 12 gőzgép készült, melyeknek hajtási engedélyei a pesti tanácsi iratok között találhatók. A hajtási engedélyek (valójában kazánvizsgálati bizonylatok) szerint ugyanis a 12 eset közül öt : kazán-javításra vonatkozik, további öt pedig a Vidats által Angliából importált (Reading Iron works) lokomobilokról szól, s csak két hajtási engedély vonatkozik a Vidats-gyárban készült kazánokra, amelyeken azonban nincsen utalás arra, hogy azok az ugyanott készült gőzgépekkel állottak volna kapcsolatban. 125 A gőzgépek állománya Budapest egész iparában az 1852. évi 19 db és 242 lóerőről 1863-ig 79 db és 1469 lóerőre növekedett. A Habsburg-birodalom nagyvárosai közül az ipar gépesedése ekkor Budapesten haladt előre a leggyorsabban, 1863-ban már megközelítette Bécs iparának gépesedését, a gépi erő üzemi koncentrációjának foka tekintetében pedig — éppen a malomipar fejlődésének következményeként — lényegesen túl is haladta. Az a körülmény, hogy Budapesten egy gőzgépre átlagosan 18,6 lóerő esett, míg Bécsben 11,3, Brünnben 16,2, Prágában pedig 6,9, egyben azt is jelezte, hogy a budapesti üzemek gőzgépei újabb gyártmányúak voltak, lépést tartottak a technika fejlődésével, amely a kisebb egységek felől a nagyobb és gazdaságosabb egységek felé haladt. 126 A budapesti gőzmalmok, a korszak viszonyai között jelentékeny gépi erő felett rendelkeztek, s a Hengermalom gőzgépei 210 lóerővel meghaladták a Habsburg-birodalom és Németország legnagyobb malmainak, a Dampfmühle A. G. Wien-nek (200 lóerő) és a Stettiner Dampfmühle A. G.-nek (170) gépi erejét. 127 A budapesti malomipar az 1863-ig bekövetkezett fejlődés eredményeként a Habsburg-birodalom nagyvárosai között az első helyre került, amint a hazai malomipar országos fejlődése is túlhaladta Ausztria malomiparát. Ugyanakkor, az ipari forradalom előrehaladásával Budapest nagyipari fejlődése mind nagyobb mértékben tolódott el a malomipar túlsúlyának irányába, ezzel szemben Bécsben, Brünnben és Prágában, kisebb vagy nagyobb mértékben a gépgyártás, a vas- és fémipar, illetőleg más iparágak kerültek előtérbe. 1852-ben a Hengermalom egymagában az ország malomiparán belül, a gőzgép-lóerő 42,0%-ának birtokában a termelés nagyfokú koncentrációját képviselte. Korszakunk végén, 1863-ban, mivel a malomipar gépesedése vidéken gyorsabban haladt előre, a budapesti malomipar az ország malomiparának gépi erejében csak 25,4%-kal részesedett. Általában is az ipari forradalom súlypontja — a gépi erő fejlődésén mérve — mindinkább az e téren elmaradt vidékre helyeződött át, mert amíg 1852-ben a gőzgép-lóerőből Budapestre 24,4% esett, 1863-ra ez az arány 19,2%-ra csökkent. 356
