Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása, 1839-1880 = Die Entwicklung der Mühlenindustrie Budapests, 1839-1880 315-422

Egyébként a Hengermalom műszaki berendezéséről csak kevés egykorú ismertetés maradt ránk, mert a vállalati alapszabályok értelmében a berendezés ,,minden tag előtt titok, s a társaság választmányának jogában álland mégis egy tagot küldeni, ki magának az egészről tudomást szerezhetend ; melly titkot azonban híven megőrizni eskü alatt kötelessége leend".

33 Csak annyit lehet tudni —írja 1859-ben egy egykorú szerző —, hogy hengerek útján, melyet gőzgép mozgat, a búzát lisztté morzsolják ; az tizem összeállítása pedig nagyon szellemes, három emeleten fut át és minden egyes rész szimmetrikus egybekapcsolódása bámulatot kelt.

34 Fennmaradt azonban az utókor számára a tűzvész után felépített malom keresztmetszetének rajza, amelynek alapján megismerhetjük az őrlőberendezés elrendezését, s meggyőződhetünk a gépi felszerelés fejlett színvonaláról.

35 (6. sz. kép.) A Hengermalom őrlőképessége a tűzvész utáni időben napi 500 bécsi mázsa gabonára emelkedett, ezt a kapacitást azonban általában nem tudta teljes egészében kihasználni. Az 1852—53. üzletévtől 1859— 60-ig terjedő 8 év alatt az évi átlagos őrlés 172 000 bécsi mázsára ment, azaz átlagosan naponta 471 bécsi mázsát őrölt.

36 A lisztet elsősorban Pesten és Budán, részben pedig a testvérvárosok környékén hozta forgalomba, de már 1852-től kezdve Ausztriába, különösen Csehországba is szállított, majd sorra került Németország és Anglia is. Az üzleti eredmények azonban 1857-ig a megnövekedett teljesítőképesség mellett sem javultak. Az osztalék az 1854. év kivételével, amikor 13%-ot ért el, átlagosan 4—4,5% között mozgott. Az üzleti eredmény kedvezőtlenségében része volt a tűzvész alkalmával bekövetkezett károsodásnak is, mivel a monarchiában akkor egyedül fennállott négy trieszti biztosító társaság a malom biztosítását csak az érték 3

/

4-e erejéig fogadta el, s a kárból 112 000 forintot a malomnak kellett viselnie.

37 1858-ban azonban — a túltermelési válságot követő évben —, amikor az osztalék 31,73%-ra ugrott fel, ezen a téren fordulat állott be és az osztalék 1863-ig nem is süllyedt már e színvonal alá. Hat év — 1858—1863 — átlagában 33,8% osztalékot fizetett részvényeseinek, s ezzel egyidejűleg a tűzeset után felvett 240 000 frt kölcsönt is letörlesztette. A vállalati profit növekedése részben a belső piac bővülésének, és az ipari forradalomnak a nyugati országokban végbemenő gyors előrehaladása nyomán növekedő exportnak az eredménye volt. Az európai piacon a Hengermalom lisztje kitűnő minőségével szinte egyedül állt. így pl. a 0-ás lisztjét Londonban angol zsákonként rendszeresen 3 shillinggel, 6—7%-kal drágábban tudta elhelyezni, mint más országok malmai a legfinomabb lisztjüket. A kitűnő üzleti eredmények következményeként az 1000 frt névértékű Hengermalom részvényt 1863-ban 3000 frt-os árfolyamon vásárolták Pesten, és még így is 10% körül hozott.

38 A kedvezőbbé vált üzleti eredmények következményeként a vállalat részvényeinek jelentős része új kezekbe került. Az 1861. évi közgyűlésen jelentették be, hogy Putzer János, a Holzhammer cég tulajdo22* 339