Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

Jianem az is, hogy a környező falvakkal szemben lakói önkormányzattal rendelkeztek és ezen belül különleges jogszokások szerint éltek és ítélkeztek, tehát kifelé zárt városi közösséget, communitast alkottak. A városok községi szervezetének kialakulása hosszú folyamat volt, de a XIII. sz. elejére már Európa nagy területén befejezést nyert.

132 Amit II. Endre 1212-ben írásba foglaltatott, az ennek a fejlődésnek pontosan ellenkezője volt. Nem a várost megillető jogi privilégiumokat adományozta egy gazdaságilag a város funkcióit gyakorló telepnek, és lakosságának, hanem megfosztotta őket attól a viszonylagos előnytől is, amit a királyi birtokhoz tartozás jelentett, s magánföldesúr teljes joghatósága alá iényszerítette őket. A prépost és az Óbudán már megtelepült városi elemek közti érdekellentét áthidalhatatlan volt, így nem csodálatos, hogy mind az oklevelet kiállító király, mind az oklevélnyerő prépost a bíráskodás terén már 1212-ben ellenállásra számított. 1213 körül valóban újabb oklevél kiadására került sor. II. Endre „universis Bude commorantibus tam clericis, quam laicis, hospitibus et indigenis" intézett mandátumában két ponton erősítette meg az általa adományozott immunitást.

133 Az •első ,,ut nulli eandem villám inhabitanti tarn civi quam hospiti, cuiuscunque ordinis seu conditionis fuerit, liceat conferre aliis quibuslibet in preiudicium seum dampnum Budensis ecclesie domos vei vineas seu quaslibet res immobiles infra eiusdem ville positas territórium"

134 A második pont szerint pedig ,,ut nullus incolarum predicte Budensis civitatis tam de custodibus regie domus, quam de familiis iobagionum, comitum videlicet et prelatorum ibidem commorantibus a iudicio prepositi et ecclesie. . . aliqua occasione se subtrahere audeat vei exemptum esse contendat."

135 A mandátum tehát két ponton is ellentéte annak, amit nyugati értelemben városfejlesztésnek nevezhetünk. Megerősíti az Óbuda feletti földesúri bíráskodást és a prépost, ill. a káptalan számára különleges jogot biztosít az ingatlanforgalomban is. A budai káptalan néhány oklevelében valóban találunk olyan formulát, amely a prépostnak erre a jogára utal kijelentve, hogy az ingatlan elidegenítése „sine preiudicio iuris alicuius, specialüer ecclesie nostre"

1

™ történt. Ez azonban ismét pontos ellentéte az európai fejlődésnek, amely a város határán belüli ingatlanok forgalmát a polgárok körén belül szabaddá tette.

137 Az 1213 körüli mandátumból úgy látszik, hogy elsősorban az igazgatási központhoz tartozó népelemek voltak azok, akik a prépost újonnan bevezetett bírói joghatósága ellen tiltakoztak és ellenállást fejtettek ki. Egy 1243. évi oklevél azonban rámutat arra, hogy nemcsak a prelátusok és bárók emberei, a királyi szálláshely őrzői védekeztek a prépost bíráskodása ellen, hanem általában az egész város polgársága jogainak súlyos megsértését látta a prépost bírói joghatóságában. Ebben az esztendőben a budai prépost a király előtt perbe fogta az óbudai polgárokat ,,

super iurisdictionibus sibi debitis denegatis ab eisdem, iudicio scilicet ville et quibusdam aliis".

138 A király a perben a prépost javára döntött, de a prépost bírói hatalmát mégis korlátozta ,,ita scilicet, quod dictus pre32