Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Fügedi Erik: Topográfia és városi fejlődés a középkori Óbudán = La topographie le developpement urbain a Óbuda (Vieux-Buda) médiéval 7-56

II. Géza és II. Endre oklevelei között valóban nincs semmiféle összefüggés, legfeljebb az a közös vonás kapcsolja össze őket, hogy mindkettő teljes, átfogó rendezést jelentett az oklevelek kiadásának időpontjában, s hogy mind a kettő egy korábban lezajlott rendezés írásba foglalása. Az 1148-i oklevél intézkedése Szt. Iyászlóra megy vissza, amely lényegében a káptalan alapításának befejezése volt. Mint arra már rámutattunk, a XI. századi kelet-európai államok korai kereszténységének közös vonása az volt, hogy a király az általa alapított egyházi intézmények ellátásáról nem fekvő birtokok adományozásával, hanem általában a királyi jövedelmek egy részének átengedésével gondoskodott.

101 Szt. Iyászló évi 360 pensât utalt ki a káptalannak, s ezt II. Géza az óbudai és környékbeli jövedelmek átengedésére változtatta át. A káptalan megkapta a felhévízi vásárvámot, a megyei, óbudai és jenői rév vámját, a dunai hajók vámját és a dunai halászati jogot. Mind I^ászló, mind II. Géza intézkedése a XI. századi királyságra jellemző, amelyben a király még az egyház felett is korlátlan hatalommal rendelkezett, az egyházi tisztségek viselőit saját tisztviselőinek tekintette. Imre király intézkedésének lényege már egészen más. A XII. század folyamán az egyház a keleteurópai államokban is ki kényszerítette a királyi hatalomtól való függetlenségét, nemcsak személyi és egyházigazgatási, hanem anyagi téren is. A század folyamán az egyházi intézmények immár nem a királyi gazdaság függvényei voltak, hanem független jövedelmi forrásokkal rendelkeztek, s e jövedelmi források és a hozzájuk tartozó személyek felett is olyan tulajdonjogot kívántak gyakorolni, amilyennel régebben a király rendelkezett. Az egyház megváltozott helyzete legélesebben az egyházi intézményeknek juttatott immunitásban jutott kifejezésre.

102 Ennek a fejlődésnek következményeit vonta le Imre király. A budai káptalan nemcsak Óbuda területét kapta meg, hanem az akkori európai jog értelmében vett immunitást is kapott Óbuda területére. Ezt az immunitást II. Endre oklevele pontosan megfogalmazta. Az oklevélben leírt határok közt a prépost a földesúr, a királyi bíráskodás helyébe a prépost bírói hatalma lép, s ezzel együtt a még királyi kézben levő két adónem, a csöböradó és az óbudai vásárvám is a prépost hatalmába került. II. Endre 1212-i oklevelének hitelességében sokan kételkedtek, Gárdonyi sem tartja hitelesnek,

103 bár az oklevél átírásban fennmaradt szövege ellen Szentpétery nem emelt kifogást.

104 Véleményünk szerint az oklevél kritikusai nem ismerték fel azt, hogy az 1212-i privilégium egyik legkorábbi immunitást adományozó oklevelünk, amelyet a XIII. században még sok hasonló követett. Mielőtt még az 1212-i privilégium elemzésére térnénk át, meg kell jegyeznünk, hogy az oklevél két pontban még részletesen meg is magyarázza az oklevélben foglalt immunitást, amikor kijelenti, hogy a prépost bíráskodási joghatósága még a megjelölt területen belül esetleg telepítendő falvakra is kiterjed, másrészt amikor elrendeli, hogy mindazokat, akik a prépost bírói illetékességét elismerni vonakodnak, meg kell fosztani földjüktől és el kell távolítani Óbudáról. 26