Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259

Monarchie igen helyesen megállapítják (idézi Acsádi György i. m. 388—9), minthogy azonban Csepel 99% -ban katolikus falu, nem valószínű, hogy a sematizmusok sok hibát tartalmaznának. Természetesen teljesen pontosnak ezek sem tekinthetők. A Csepelre vonatkozó egyházi adatokat részben a székesfehérvári püspöki lt. Conscriptio animarum, illetőleg néhány évre a 4515. sz. csepeli fasciculus irataiból, részben pedig a Schematismus vénetabilis cleri almae dioecesis A Ibae Regalensis megfelelő köteteiből vettük. Sajnos, adataink így sem teljesek. 44 Bp. 2. sz. áll. lt. Pest megyei lt. Egyházi anyakönyvi másodpéldányok, A természetes szaporodáson kívül tekintetbe kell venni a be- és kiköltözések által előállott változásokat is. 45 Mévei i. m. 131 — 4. 46 Uo. 134. 47 Posztómanufaktúra is létesült : Kubinyi i. m. 283. 48 A Summariumok „zsellér" adatai jóval magasabbak az általunk közölteknél. (1828-ban 130, 1835-ben 129 és 1846-ban 171 zsellér számát közli). Kz a szám még emelkedhetne, mert az iparosokat, akiket — többnyire zsellérek lévén — a többi összeírások ezek között tüntetnek fel, a Summarium külön rovatban tárgyalja. Bz a hatalmas eltérés nem magyarázható meg a Summarium idézett pontatlanságával. A valódi ok az, hogy az 1804-es összeírás (amelynek a Summarium az évenkénti kiigazítása), más szempontok szerint készült, mint az úrbéri összeírások, vagy pedig az 1828-as conscriptio. Kzek az utóbbiak jobbágynak vagy zsellérnek csak a családfőt tüntetik fel (akkor is, ha asszony!), tehát adataikat összesítve megkapjuk a jobbágy, illetőleg zsellér háztartások számát. Kzzel szemben az 1804-es összeírás bár megadja az összháztartások számát, azon belül csak a jobbágy családfőket tünteti fel külön rovatba. „Zsellér" rovatában nemcsak a zsellérek számát adja meg. Kz kiderül a rovat címéből is : in et subinqulini, hortulani, promiscuae conditionis. A rovat címe az 1784-es összeírásra megy vissza: Häusler, Gärtier, und sonst beym Nährstand und Provinzialbescheftigung. Kzek szerint a zsellérségen kívül a kertészek és egyéb mezőgazdasági foglalkozású egyének is ide tartoznak. Ilyenek pl. a jobbágyok házi cselédsége (amint ez az összeírás 1802-es végrehajtási utasításának példatárából is kiderül). A nemesi majorságok cselédségét a „nemesek szolgái" rovatban tüntették fel. így tehát míg a jobbágyoknál mind a Summarium, mind pedig a többi összeírás azonos szempontok szerint, tehát háztartásonként, tünteti fel a számot, addig a zselléreknél a többi összeírás szintén háztartásokat ad meg, míg a Summarium ide sorol több olyan kategóriát, amelynek egyedjei más háztartásaiban éltek. így érthető, hogy a Summariumokban a jobbágyok és zsellérek számának összege mindig jóval meghaladja az ugyanott megadott háztartások összegét. K forrás alapján tehát a jobbágy—zsellér számarány megállapítása nem lehet pontos, mert bizonyos fokig eltúlozza a zselléresedés mértékét. Miután az 1846. évi Summarium országos adatait Fényes Elek összesítette (Magyarország leírása I. k. Pest 1847, 46—50), a szakirodalom általában ennek alapján állapította meg a zselléresedés arányait. (Li. pl. Ember Győző, Magyar parasztmozgalmak 1848-ban. Bp.' 1949, 10.) Lakatos Ernő idézett munkájában ugyancsak a Summariumok ezen rovata alapján foglalkozik a zselléresedéssel (i. m. 322—3). 49 Illyr jobbágycsaládok : Versics (1720 óta), István (vagy Istvánov), Brandlics, Gyuratz (1736-tól), Zorinátz (1736-tól), Gabelics (1720-tól). Német j obbágy családok : Pirch, Thomas, Ujcz (1728-tól), Moszt (1744-től), Knerczer (1770-től), Pajer (1770-től), Niderkirchner (1770-től), Seffler, Pecz (1770-től), Vajmper, Sleer (1752-től), Fricz, Heszperger, és Junghart (A zárójelbe tett évszám a család nevének első említése az összeírásokban). 50 Az azonos nevű családok leszármazására fényt vethetnek a következő adatok. Az illyr Vercsics Antal 1720-ban hat köblös szántón gazdálkodott. Családjából 1770-ben két családfő élt, birtokukban egy-egy jobbágytelek volt. 1828ban már kilenc Vercsics szerepel. Köztük öt féltelkes jobbágy és négy házas zsellér. A család egyes tagjainak süllyedése már ekkor megkezdődhetett, mert az 183l-es összeírásban említett tíz Vercsicsből öt féltelkes jobbágy, három házas és már két 255