Tanulmányok Budapest Múltjából 13. (1959)

Kubinyi András: Csepel népessége a XVIII. században és a XIX. század első felében = Die Bevölkerung von Csepel im 18. und die ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts 229-259

33 A csepelieknek az előző jegyzetben idézett 1768-as válasza. 34 Az összeírások alapján. 35 Hóman-Székfű i. m. IV. 542. Csapodi i. m. M. M. T. IV. k. 364. skk. M évei i. m. 128. skk. 36 Az 1770-es úrbéri tabella. 37 A szerződést közli Perényi i. m. 25—28. 38 ív. erre az 1831., 1836. és 1846. évi úrbéri összeírásokat, ahol minden jobbágy neve mellett fel van tüntetve mind az urbárium szerinti, mind a valóságos telekmennyiség (Ráckevei uradalom levéltára, Úrbéri összeírások). Egyébként az úrbéri per idején jegyzőkönyvet fektettek fel az eltérés magyarázatára, és ekkor megállapították, hogy ez az eltérés már az urbárium idején megvolt (Bp. 2. sz. áll. lt. 133. sz. úrbéri per. 1855. március 12-iJegyzőkönyv). 39 Bp. 2. sz. áll. lt. Ráckevei uradalom lt. Úrbéri összeírások. Summarius extractus Conscriptionis Animarum in Regio Coronali Dominio Ratzkeviensi pro Anno 1769. peractae. Az összeírás a népmozgalmi adatokat is részletezi. Eszerint 1768 december végén a lakosság 159 férfi és 153 nőből, tehát összesen 312 lélekből állott. Azóta született 7 fiú és 9 leány, beköltözött szolgálatvállalás vagy letelepedés végett 8 férfi és 9 nő, összes szaporulat 33 lélek. Meghalt 4 férfi és 8 leány, elköltözött 9 férfi és 8 nő, a tiszta szaporulat tehát csak 4 fő. 40 Székesfehérvári pk. lt. Conscriptio animarum 117. A házzal rendelkező férfiak 219, nők 193, szolgák 27, szolgálók 16 (e két csoporthoz tartoznak a hazátlan zsellérek is) és egy pap. Az 1784-es II. József-féle összeírás 378 lakost tüntet fel Csepelen (Bp. 2. sz. áll. lt. Summarium popularis conscriptionis). «ív. fenn 39. j. 42 1785. december 26-án a csepeli plébános két bevándorolt ácsról ír jelentést a püspöknek : egyikük a Duna pesti oldaláról, Soroksárról, míg a másik a sziget egyik falujából, Újfaluból származott (Székesfehérvári pk. lt. 4515. számú csepeli f asciculusa). 43 A lélekszám megállapítása a XIX. század első felében nagy nehézségekbe ütközik (vö. A csádi György, Történeti statisztikai táblázatok. A történeti statisztika forrásai. Kovacsics József szerkesztésében. Bp, 1957, 371. Móricz Miklós, Lélekszámadatok a történeti Magyarországra vonatkozóan az 1772— 1869. évekből. Történeti Statisztikai Közlemények I. évf. 1. sz. 27). Más helyen rámutattunk arra, hogy Pest megyei viszonylatban a Summás táblázatok és az egyházi összeírások adatai nyújthatnak felvilágosítást. Véleményünk az volt, hogy miután a két forráscsoport adatai egymástól eltérnek, a viszonylag pontosabbaknak az egyházi adatokat kell tartanunk, miután ezek nem voltak úgy kitéve a hamisításoknak, mint az adózási és katonai célra készült megyei összeírások. (Kubinyi András, Adatok Újpest 1848 előtti történetéhez. Tanulmányok Budapest múltjából XI. k. Bp. 1956, 298. 37. j.) Újabban Lakatos Ernő állást foglalt a Summás táblázatok védelmében állításainkkal szemben (Budapestkörnyék 1848-ban. Tanulmányok Budapest múltjából XII. k. Bp. 1957, 343. 8. j.). Bár ő sem ismeri el ezt a forráscsoportot teljes értékűnek, szerinte kevés valószínűsége van annak, hogy a községi jegyző a helybeli papnak pontosabb adatokat szolgáltatott volna, mint felettes hatóságának, a vármegyének. Szükségesnek látjuk ezért a kitérést a két forráscsoport forráskritikájára. A summás táblázatok a Bp. 2. sz. áll. lt. Pest megyei lt-ban a Summarium popularis conscriptionis c. kötetben találhatók. Itt vannak egybekötve a különféle összeírások községenként összesített végeredményei. így megtaláljuk itt az 1784-es II. József-féle és az 1828-as országos összeírás adatait is. A többi összeírás a szóban forgó Summás táblázatokból áll, amelyekből itt megvan az 1804., 1812. 1816-1837/8., 1839/40., 1841-1842/3. évi (rajtuk kívül használtuk az 1846. évit, O. Ivt. HTT. lt. Dep. Publ. Pol. 1847. 14. 99). Kérdés, hogy milyen célból készültek ezek az összeírások. A kötet elején találjuk az 1804. évi országos összeírás instrukcióját. Végig ennek az összeírásnak rovatait használják fel. Miután az instrukcióból tudjuk, hogy a változásokat évről évre ki kellett igazítani, nyilvánvaló, hogy a Summás táblázatok az 1804-es összeírás évenként rektifikált 253